Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 3-4. szám - Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Budapest, 1967)

II. Lakás - A ház és a lakás karbantartása

terményekkel, konzervált húsokkal, gyümölccsel és mással, úgy rakják be az udvarra az évre szóld tüzelőt: fát, rőzsét s ha nem volna külön kert, akkor a szalmát, tőzeget is. Behordják a lakás takarításához szükséges fekete és sárga földet, elkezdik a fűtést s kezdetét veszi a pihenő időszak, a telelés. Amelyik lakóház mellett gazdasági udvar van, ott az egykori kerttel,illetve szérűvel szemben támasztott követelmények mértékadók. Az udvarnál is az a kivánatos, hogy sima, egyenes legyen a föld

4í

?, ne éktelenítse kocsiderék nyoma, "felvágás". Sáros időoen, rendes házban máskor is, egyetlen csapáson közelednek naphosszat, hétről-hétre, évről-évre, amit azután lapáttal elegyengetnek, elsimítanak. Különös gonddal ügyelnek arra, hogy fagyás előtt sima legyen az udvar. A gazdának figyelmeztető jelei vannak; este idehallatszik valamelyik szomszéd község harangja vagy a vonat fütytye, ami az éjjeli fagyot hirdeti. Ilyenkor azután megfordított gereblyefejjel, lapáttal simára egyengetik a sáros, göröngyös udvart. A kiserkenő fú vagy fűcsomók nyesegetésére külön eszköz; a szérünyeső szolgál. A "gyepes udvar" szegénységet jelent, mert nem fordul meg rajta a kocsi, se tehén nem tapossa, de baromfi sincs, amelyik lecsipkedné. A lapályos, gödrös udvarokat tavasszal és ősszel a lakás nagytakarítása idejében szokás feltölteni. Nagy sarakban pedig szalmát hintenek a csapásra, amelyiken járnak. Dijszítés Az átányi ház külsejét, még inkább a belsejét diszítő törekvések is alakítják. Kivülről, a ház homlokzatán, a faragott-fűré szelt díszü vértelek a legmegkapóbb, melyet még megraknak kovácsolt munkájú, tulipános vasalásokkal. Az utcai frontot díszíti a tornác végének félköralakú, ugyancsak faragott-fürészelt bedeszkázása, melyről nem egyszer leolvasható a készítés évszáma s a gazda monogrammja is. Az ut-