Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 3-4. szám - Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Budapest, 1967)

II. Lakás - A lakás kihasználása. Téli életmód

megalhat rajta két gyermek isj amint azonban a gyerekek nőnek, kikerülnek onnan a dikóra. Szegény háznál, ahol sok a gyermek és kevés a hálóhely, felhasználják erre a célra az asztal alját is. Kis szalmazsákot szokás az asztal keresztiécein átfektetni s azon ágyazni. A kisbaba fekhelye a bölcsé egy éves, másfél éves koráig. Onnan kikerülve a kemence sutba fektették régebben, ujabban inkább kiságyba, dikóba teszik. A fekhelyek általában kemények. Tollal töltött puha derekaljon - a kemény szalma felett - csak a nagygazdák családja aludt. Sokan keresték is a kényelmetlen alvöhelyet, mert azon éberebben lehetett aludni. Egy fekvőhelyen rendesen két személy szokott aludni. Házastársak egy fekhelyen alszanak, de együtt alszik anya lányával, nagyanya az unokával s kát három gyerek is. Tlat éves kortól már csak egynemű gyerekeket fektetnek egymás mellé. A II. világháború óta terjedőben van a külön ágy divatja a házastársaknál úgy annyira, hegy a 70 éves 3edécs András már így nyilatkozott; "az ilyen embernek, mint én, már szinte büntetés volna, na együtt kellene aludni a feleségével. Jobban megpihen az öreg, ha külön alszik." Kovács Samuels: már 1920-ban külön ágyba feküdtek - az új házban. Az előző igen szük lakásban a gazdasszony legnagyobb vágya a külön fekvőhely volt, "csak azt érném meg, hogy külön ágyba fekhetnénk, hogy mindenki kipihenhesse magát." Az új házban már"módunkba vót megtenni, hogy külön ágyba hálhassunk". Lánya, Kusper Andrásné esküvője napjától kezdve külön aludt férjétől "mikor egyszer van hely" - mondja - "mér ne húzhassam én össze a lábamat" - indokolja. Ám a külön alvás távolról sem lett általános, - a példák szerint is azok éltek vele, asik tehették, tehát a módosak. A java házaspár a mai napig egy ágyban alszik. Sárándi Maris több mint 40 évi egy ágyban alvás után, az el-