Fél Edit, Hofer Tamás: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 3-4. szám - Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban és háztartásban (Budapest, 1967)

I. Munka - Munkakörök nem és kor szerint

fee-n azonban, ahol a legmélyebbre kell hajolni, a fiatalok oldalán van az előny, gyorsabban haladnak mint az idősek. Gulyás Juliska ezért mondta eladólány korában, hogy legkedvesebb munkája a répaegyelés: "én egyelni szeretek kapircscsal, abba az öregek nehezen dógoznak, oszt én első vagyok, én első szeretek lenni." A lány mezőgazdasági munkakötelezettségében általában a házasság hoz változást. A lányokat a szülői háznál kivált ha fiu testvérük is volt - lehetőleg "kikímélik", nem fogják nehezebb munkára. A kapálás mellett könnyű szőlőbeli munkák és a könnyű,tiszta széna- és takarmánygyűjtés a teendőjük. Férjhezmenetelük után viszont apósuk gazdaságában elsősorban mezei munkát várnak tőlük - a háztartás anyósukra tartozik. Kakas Józsefné Rózsa Zsófi, csak mint ujasszony tanult meg markot szedni. Mégpedig nem nagy Örömmel - anyósa emlékszik rá, hogy a fiatal menyecske nem egyszer hátat fordított neki, amikor a munkafogásokat mutatta volna. Rózsa Zsófi 'jómódú gazdacsaládból származott. Kiss Samu menye, Balogh Rebeka viszont zsellérember lánya volt - de ez a fiatalasszony is csak férje mellett tanult meg markot szedni. A teljes munkabírás, a minden munkára való alkalmasság addig tart, amíg a fizikai erő nem kezd csökkenni s amig a család felnövekvő uj nemzedéke nem veszi át a nehezebb munkaköröket. Varga László így beszél; "mikorra az ember a 17-18 évet eléri 40-50 éves koráig ugy érzi, amit egy ember elbír, azt nekem el kell bírni." Először a gyeplőt adja át fiának. A határban azonban még ő az első kaszás, az első kapás, vezeti a család munkáját. Régebben, amikor népesebbek voltak a családok, a jómódú ember 50.éves korában "megtette magát gazdának", a határba már egyáltalán nem járt ki, legfeljebb "kívánságból" - a kertben a jószágot látta el, esetleg a szőlővel bíbelődött, a család munkáját irányította. "Amikor én megházasodtam" - mondta Bedécs András - "az én apám se egy asztagot nem rakott meg, se egy kévét nem hajított fel a kocsira. Feleséges koromban nem kaszált velem,