Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)

P. Madar Ilona: Sárrétudvari hiedelmek 23

- 34 teje is elapadjon. A kisgyermek nevelése A gyermek növekedésével arányosan csökkentek a boszorkány elleni óvintézkedések, de meg nem szűntek) jótulajdonságot és elónyös külsőt biztositó eljárásokkal ötvöződtek. A kódökfáb

an továbbra is ott maradt a villa, hogy védje fejlődősét, életét, az aj tő sarkán pedig a gyermek köldökzsinórdarabja, hogy ügyességet biztositson számára. "A fiúnak azir hagytuk a kődőkit az ajtósarkán, hogy jó gazda legyik, a jányét meg, hogy sarkonforgó legyik." "Rostát, szitát nem vőt szabad a kisgyerek feje felett tartani, mer megrostálták vóna, meghalt vóna." "ítlipni se vőt szabad a gyereket,mert nem nőtt vóna." Másik változat szerint "elszáradt vóna". Mérni sem volt szabad, "mert nem nőtt vóna meg." "A gyerek fürüsztővizit nem öntötték az udvarra, mert megronthatták vóna." "A körmit nem szabad levágni a kis gyereknek, mert tolvaj lenne akkor. Pinteken kell az anyjának rágnia" "Nagypinteken kell befonni a kisjány haját először, mer akkor jó hosszú lesz." "Mikor a kisjány haját levágják, szekérkerék nyomba kell tenni, oszt akkor jó hosszú lesz a haja, ha megnő." "Pinteken mosott ruhába nem lehet őtőztetni a gyereket, mert a villám belecsapott vóna." "Pinteken nem vót szabad a gyereket tükörbe nízetni, mert ördögöt látott vóna benne, oszt megijedt vóna. Míg a foga ki nem jött, addig azir nem vőt szabad, mert ha a tükörbe meglátta vóna magát, akkor nem jött vóna ki a foga." Vasárnapokon elvitték a kisgyermeket bemutatni a hozzátartozókhoz. "Mielőtt hazaindultak,* háziasszony bevitt 15-20 db tojást, az egyikkel megsimogatta, megkerekitette a gyermek arcát, "ilyen íp, ilyen szíp legyél" mondta a gyermeknek és belerakta a "szabód5"anya kosarába a tojásokat. A tojást otthon elültették,"hogy jó gazdasszony váljik a jány-