Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)

P. Madar Ilona: Sárrétudvari hiedelmek 23

bul, meg jó gazda a fiubul. ótán osztán nem törődnek vélle tovább." /Ti. kikelés után már nem tartották számon./ Féléves korában felállt a gyermek. Ha ez késett, rontásra gyanakodtak; "elvette a bába az erejit" - mondták. Fogzáskor kulcsot vagy kiskanalat, ha nehezen jött a foga, akkor templomkulcsot adtak a gyermek kezébe, hogy azt rágja. Fogváltáskor a kiesett fogat kézbe véve forogni kellett a gyermeknek, közben az alábbi verset mondta; "Egér, egér aggyal nékem vasfogat, Én meg adok csontfogat." Mire a versnek vége volt, akkorra el kellett dobni, de ugy, hogy ne lehessen meglelni. Másfél éves korában kezdett beszélni a gyermek. Ha nehezen ment a szavak formálása, koldustól kért kenyérrel etették, vagy forrásban levő ételből adtak ennie. A kenyérmosó vizet selypitő gyerekkel itatták meg. Előfordult, hogy hátukra vették a későn beszélő gyermeket, körüljárták vele a házat, közben valakit az ablakba állitottak, az kiszólt: "Mi kéne ennek a gyereknek?" "Szó - volt rá a felelet. " B. Jfjukor Felnőtté avatás Tizenegy éves korukban kezdtek a gyerekek ágendázni járni, amikor a hatodik osztályba kerültek. Tizenkét éves korukban konfirmáltak. Utána urvacsorát vettek. Az egyház törvényei szerint csak felnőttek vehettek urvacsorát, ezért a megelőző konfirmáció aktusa felnőtté avatásnak tekinthető. Jóllehet az úrvacsora osztása keresztyén egyházi törvények szerint történik, mégis fűződnek hozzá hiedelmek; "Csak éhomra lehetett urvacsorát venni, mert ha valaki evett, akkor azt mondták az angyalok; "ímhol jönnek az én megtöltött galambjaim!"