Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)

P. Madar Ilona: Sárrétudvari hiedelmek 23

Egyetlen adatot találtam arra vonatkozóan, hogy a gyermekágyas nem nyúlhatott kenyérhez, "kéztül kapta". Feltehető, hogy a gyerekágyas tisztátalansága miatt nem érinthetett ennivalót, netán emiatt alakult ki az ételhordás szokása is* Az ételvivők leültek, máskülönben elvitték volna a gyermek álmát, de nem az ágy szélére, mert akkor meg az anya tejét vitték volna el, hanem székre, kanapéra. Az első alkalommal az anya elment ereje helyett ezerannyit kivántak, arjait az hálásan megköszönt. A szülés körülményeiről és esetleges rontási jelekről beszélgettek. Az újszülött vonásaiban az elődökét keresgélték. "Nagyra nőjj!" "Phü, phü" - mondogatták - nehogy akaratlanul is megigézzék. Utána hazaindultak. A szülőnők hat hét "eltelte" után kedden vagy pénteken mentek a templomba, "mert akkor nem mehetett utánuk az ördög". Ha az asszony ugy érezte, hogy visszajött a folyása, visszafordult, mert "nem akartam megfertőzni a templomot". "A kutya is megfekszi a maga vackát" mondják, ha valaki hat hétnél előbb megy templomba. Onnan egyenesen haza kell mennie a gyermekágyasnak, különben csavargó lenne a gyermeke. Anyatej. Ha kevés volt az anya teje, a gyermeket más szoptatós asszonyhoz vitték, aki megszoptatta. Azt tartották, hogy nagy melegben fel van forrva az anya teje, ezért szoptatás előtt langyos vízzel mosogatták mellüket. Már említettük a gyerekágyas háznál a kiadás és az ágyra ülés tilalmát. Az anyatej védelmét szolgálja a szoptatósasszony partra ülésének tilalma is, "mert akkor a kigyó kijön a lyukbúi, oszt kiszíj ja az anya tejit". Az anyatejnek azért nem szabad földre cseppenni, mert a hangyák vinnék el a tej hasznát. Sgy éves korában szokták a gyermeket elválasztani: holdfogyatkozáskor, hogy amire a hold elfogy,addigra az anya