Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)
P. Madar Ilona: Sárrétudvari hiedelmek 23
amit a bölcső párnája alá tettek, "hogy szerencsis legyík*'. A kisgyermeket a bába, vagy az anyja öltöztette. Régen több keresztszülőt hivtak. Az asszonyok mindnyájan elmentek a templomba. Elől ment az első keresztanya a bábával, ő vitte a picit , utána sorakoztak a többiek. Az uton nem volt szabad visszanézni annak aki a gyereket vitte. "De még szőlni sem lett vóna szabad, még a bábáho* se". Ha sirni kezdett a gyermek, akkor elvette a bába, "mer nála nem bánthatták anynyira". Ha keresztéléskor hangosan sirt a gyermek, azt mondták rá, hogy "jó danolós lesz". A leánygyermeknek rossz erkölcsöt jósoltak, ha keresztelés közben bevizelt. A templomból hazafelé már nincsenek tiltó rendelkezések a visszanézésre, beszélgetésre. Feltehető, hogy a keresztény vallás védő szellemei által tartják biztonságosabbnak a gyermek védelmét, jóllehet igy nyilatkoznak: "Mink nem fíltünk az ördögttil, mert azt nem láttuk, a bábátúl fíltünk, mert azt láttuk." Megemlítendő még a menstruáló nő kereszteltetési tilalma a tisztátalanság miatt /bővebben lásd a gyógyításnál/. Ha a gyermek elalszik az uton, nem szabad felkelteni, mert "olyankor az angyalokkal van". A keresztelőruhát egész nap sem vetik le. Hazatéréskor azt mondják; "Pogányt vittünk, keresztyént hoztunk 11 . "Osztán ritt-e?" kérdezi az anya. "Ezt mán eltemeti, vagy megesketi a pap, mert ez mán nem pogány" - mondogatják. Mikor haza értek, az első pohárral az újszülöttet köszöntötték, akkor adták oda a bábának a pénzt, tenyérben, kézfogáskor. "Mert az ördögnek lámpást kell gyutani." "Vót, hogy nem adtak a bábának pízt,osst estére el vót kötve a csecstül a gyerek." A gyerekágyas asszony fekvési ideje Sárrétudvariban a Mózes törvényében előirt tisztulási időtartaimmal azonos, tehát hat hét. Addig a szülőnő nem süt, nem főz. A sütést valamelyik nőrokona végzi, főtt étellel pedig - családjával együtt - bőven ellátják a rokonok, ismerősök.
