Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)

P. Madar Ilona: Sárrétudvari hiedelmek 23

akkor megpróbálták a szülést visszatartani, hogy milyen módon, arra sajnos nem kaptam választ. "Áztat csak ü tudta" háritják el a kérdést. "Ha a gyerek éccaka született, akkor kiment a bába a pitvarajtóba, felnizett a csillagokra, onnat megjósolta, hogy fog meghalni. Tűzbe vagy vizbe, öngyilkosságba, vagy balesetbe." "Olyan is vót, hogy ágyút látott a bába az égen, oszt ha akkor megszületett vóna a kicsi,akkor háborúba halt vóna meg." Erről az alábbi hagyomány is tanúskodik; "Valakinél katona vót szálláson, oszt azt kérdezi a katona, nem tetszik menni templomba? Nem - azt mondja az asszony - mert a kisfiam mikor született, azt mondta a bábaasszony, nehéz kinokban vót az asszony, de a bábaasszony háromszor is kiment azt mondta, bárcsak ne lenne meg. Hát hogy mondhatsz ilyent? mondta az asszonynak az anyósa,hát látod, hogy szenved. És azt mondja, hogy mikor harmadszorra bejött, megszületett a gyermek. És azt mondta Majd tessenek figyelni, ez a gyerek kútba fog halni. Az anya pedig megfogadta, hogy mig csak tudja gondját viseli. És azt mondta a katona, hogy én itthon leszek, tessék elmenni a templomba, oszt a gyermek, hogy véle játszott, oszt megmaradt véle. így oszt az asszony el is ment a templomba, de alig mentek be, riadót fújtak a katonáknak. Nem vót mit tenni, kapta a pokrócot és rászegelte a kutkávára, négy oldalt le szegelte, hogy a gyermek védve legyek. A gyermek felfeküdt a pokrócra és a gyermek meg is halt ott a kut tetejin, mire az anyja hazajött. A kut tetején halt meg." A gyermekágyas asszony a szüléstől az avatásig, a kisgyermek pedig a keresztelőig nagymértékben ki volt szolgáltatva a rontó hatalmaknak. Az anyát megnémitották, kergették, "mindétig szaladni kellett vóna neki". A gyermeket nem engedték szopni "elkötötték a csecstül" "elváltották" a gyermeket, "megették" a gyermeket. A fentiek elleni védekezésül a szülőnő ágyán kivül a