Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)

P. Madar Ilona: Sárrétudvari hiedelmek 23

gyermekét váró asszonynak mondják el mindezt a hozzátartozók, a későbbi gyermeknél már tudja "magátul". "Ha az állapotos cseléd megkiván valamit, akkor annak adni kell belőle, máskülönben korán meg lesz a kicsi, oszt nyitva lesz a szája, onnan tudni meg, hogy az anyja megkivánt valamit," Szülés A szülőnőt rossz ruhába öltöztették, párnája alá nyirágat tettek és fokhagyma koszorút. A századfordulóig két gyalogszék között a földön szültek, A jelenlévő nőrokonok csititották őket "Jó van kedves, csendeseggyél, tuggyuk, hogy fáj, mingyá meglesz, ne fijj. Csak a szádat nyisd ki, mer gugás leszel. Kijabájj, azt lehet, jó van minden, ne fijj!" líikor megszületett a gyermek, belecsavarták egy pelenkába és az anyja ágyába tették "lábtul", mert ott nem tudtak hozzáférni a "rosszak". A mását /placenta/ egy mosdótálba fogták fel és az apával elásatták a kerités tövében, "jó mélyre, mert ha a kutya elcibálja, abbul nagy baj lesz." A továbbiakban megfürösztötték az anyát, ingét, réklijét "fonákul" adták rá, ugy kószitették el ágyát, hogy feje alá zsoltárt raktak, "mert az ördögök megsemmisülnek az Isten szavatul." líikor a szülőnő befeküdt a tiszta ágyba, akkor engedték be hozzá az urát, aki az asszony elment ereje helyett ezerannyit kivánt. Utána a jelenlévők is ugyanezt kivánták. Az asszonyt három órán keresztül nem engedték elaludni, "mert örökre elaludt vóna". Az anya után a kisgyermeket füröszt ötté k meg. A fürdőből kiemelve megvizsgálták, hogy megvan-e mindene, térdét, könyökét összemérték, hogy ép-e. Megnézték nincs-e fölös csontja, mert ha van, akkor táltos lesz, emberfeletti tulajdonságokkal rendelkezik majd. Hogy e terhes tudománytól meg-