Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)

P. Madar Ilona: Sárrétudvari hiedelmek 23

találták vóna, szittíptik - széttépték - vóna." A "boszorkány működése Az embert már újszülött korában bántalmazza. Meg is eszi, de csak akkor, ha bába hozzátartozója Tan. /A megevés szó szerint értendő./ A szülőasszonyt az ajtó sarkához állítja. A beteg embernek ráül a mellére. Az egészségest pedig pofonvágja, megveri. Földhöz vágja, akármilyen erős.Az utcán a legényekkel "elbánt". Ha a gyermeket elvitték az orvoshoz, akkor a boszorkány eléjük ment az útra és elrontotta az orvos gyógyítását. "Anyámtul hallottam, hogy mikor kicsi vótam, megharagudott rá egy boszorkány, oszt engem rontott meg. A kendője sarkábul kivett egy cérnát, csomóra kötötte, osztán rátette a karomra. Ódta vóna azt anyám kifele, de akkorra már a karomba vót a görcs." "A gyerekeket tükörbe nézettek a boszorkányok és ott az ördögöt mutatták nékik." A boszorkány utcán hagyott tárgyakkal is rontott."A félreálló szájú Rábai Etelkának az anyja lelt egyszier egy piros kendőt, elviseltette a jánnyal, oszt félre lett a szája. Vittík oszt azt orvoshoz, mindenfele, de nem tudtak segíteni rajta, ügy maradt, még most is megvan, nyóc gyereke van, mind szíp, csak ő maradt nyomorík." A gyermekek épségével bizonyított, hogy nem "fajtabeli" a nyomorékság, hanem rontás eredménye. A boszorkány eltünteti a kaput, a kerítést és az ut elé árkot huz. "Az én nagyapám mikor legínyek vótak, akkor még nem vótak ilyen deszkakerítések, hanem a rítbe, nagy nád vót, abbul húztak, oszt a ház vige szabadon vót az uccára. A nagy kapunak is csak helye vót. A ház vígín meg patka vót rakva, oszt a fiatalság ott szórakozott a komákkal. Éjfél tájon mentek vóna hazafele, oszt sehun sem vót kapu, mindenütt a korcolt nád vót. Hajnal felé kellett várni, reggelre tudtak elmenni, mert akkorára eltűnt a nádfal kerítés." Az is megtörtínt, hogy a kocsmába mulattak, hajnalfelé mentek