Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)

P. Madar Ilona: Sárrétudvari hiedelmek 23

hazafele, ugyanott vót a kocsma, ahun most a vendíglő, oszt ahogy kijöttek, olyan árok vót előttük, hogy ott "tanyáztak" /tárgyalták/, hogy keresztül ugorják-e. "Ha keresztúton ment a boszorkány, fejszét vitt magával, azt belevágta a keresztutba, ott osztán nem ment senki, mig Ü áztat el nem izélte"; "ez az ember Erős Nagy Sándor legénykorába ment hazafele oszt a kerítésen ült egy fekete macska, meg akarta fogni, de az jől pofon vágta. Csak ugy repült a kalap a fejibül.Macska kípibe vőt a boszorkány. Hazáig kísírte az öreget. Többször pofonvágta.'' Akit a boszorkány liba képében hazakisért, az a "kisértettek közé került" és meghalt nemsokára. "Bábái Lajos ugy járt, hogy liba képibe hazakisérték, oszt meg is halt hamarosan.'

1 Amikor a boszorkány alakot változtat eltűnik az emberek szeme elől. "Mile nagyapát fekete disznó képibe kisérte Juhos Lidi, oszt mint disznó bement az ólba, mire kijött akkorra Juhos Lidi lett." "Eccer Szőke Miklós ment hazafele a kocsmábul, oszt ment előtte egy kis rongy malac, oszt ott röfögött. Bement az udvarra, oszt ótán egy homályos alak megjelent előtte, oszt azt mondta néki,hej Miklós! nem hajtasz te engemet be." Esténként a házakhoz is ellátogatott a boszorkány. "Madár Imre erős fiu volt, oszt mégis Ú* vót az, akit kihítt a boszorkány a többi közül, csak a hallotta egyedül, hogy szóltak néki. U* kiment, nagy árok vót ott, oszt a többiek izéltek, hogy hun van már ilyen soká. Ótán mikor kimentek azt látták, hogy az árok egyik oldalárul a másik oldalára vetődött." "Nyiri Lajosóknál bent ültek a házban, hát eccer csak megkoppantották az ablakot, oszt néki menni kellett kifele. Ugy megpofozták mind a két oldalon, hogy nem birta ki lábon." Előfordult, hogy kutya kópében bement a boszorkány a házba, elzavarni nem lehetett "csak ült az asztal alatt". Ugy is bemegy,hogy nem látni. "Mikor mint kinlódtunk Károly-