Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)
M. Ladvenicza Ilona: Adatok a cigánykupecek lógyógyitó és mesterkedő eljárásaihoz
sima spárga, azzal kell elszőri tani az ereket, hogy azok a nyakán kiduzzadjanak és akkor egy pohár vizet kér az ember, a duzzact ereket lekeni, hogy pontosan tudjon az érvágóval az inba belevágni, mert ha az inak közé valahova beleüti, akkor nem folyik el a vére. Attól függ milyen erőbe van a lő, két- két és félliter vért kell kiengedni, ami a tüdejéről lefolyott,addig mig csak tiszta vér nem jön ki belőle. Mikor tiszta vér jön,akkor elfogni tüle a vért,hogy ne folylyon el. Ha elhanyagolja az ember, az állatnak a nyaka feldagad, de ha van esze hozzá az illetőnek, ónomecettel és sárga főddel bekeni mint az asszonyok a licselőt, olyan habartot csinál, avval bekeni a nyakát, akkor három nap teltje után megy le a nyakáról a daganat. Ha látja az ember,hogy a jószág nem javul, akkor kéntelen vizes ruhákkal a lovát beborongatni és minden két órába hideg vizzel lelocsolni. Csak igy gyógyulhat meg a kehes ló. Eí.t emberre is meg lehet csinálni. A szúnek a kerület jénéi van vér és nyálka, az elfogja a lótul a levegőt. Ha eret vágnak rajta, a rossz vért engedik le a tüdőről" /Farkas/. Szívbetegség - n A hónapos szívbajos lovat azt megveszem, az nem komoly. Csak arra kell vigyázni,ha közeledik a 30. nap, istállóba le kell fektetni. Amelyik lóra óránként, percenként jön rá a szívbaj, azzal nem lehet cselekedni semmit sem." /Ajtai/ Takonykor - "Takonykóros ló nincsen. Azt csak az orvosok találták ki. Már gyerekkorom óta foglalkozom lovakkal, ismerem én annak minden szervezetjit, de még taknyos lovat nem láttam, csak megerőltetett lovat. Ezek a fuvarosok nagy terheket ráraknak a kocsira,úgyhogy a szegény lő alig birja, ütik vágják persze, hogy az erőlködéstől a taknya kijön. Brre mondj ák rá az orvosok, hogy takonykóros. Az ilyen lovat pihentetni kell, jól étetni, kékkőv el két-háromszor vizipuskával felfröccsenteni az orrába, elmúlik neki. Azt mondják,
