Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)

M. Ladvenicza Ilona: Adatok a cigánykupecek lógyógyitó és mesterkedő eljárásaihoz

tételezhető, hogy a gyógyításra vonatkozó tudásanyag egykor, egészen a közelmúltig,az emiitett lovári törzs féltve őrzött közkincse volt, és éppen amiatt, hogy e tudásanyaghoz komoly gazdasági érdek fűződött, a legnagyobb titokban tartották, ezért is nagyon kevés az erre vonatkozó publikált anyag. Minthogy a lovak értékesítését a legutóbbi évektől az illetékes vállalat végzi,lovat csak azok a cigányok tarthatnak, akiknek a foglalkozásához arra szükség van /pl. hulladékgyűjtők, fuvarosok/ az idősebb generáció kihalásával a teljes feledés homályába merül a gyógyítás és a mesterkedés "tudománya". Megfigyelhető, hogy a fiatalok között ma egyre inkább mint anekdota él, hogy apjuk, nagyapjuk "a buta cigány", hogyan járt tul az "okos paraszt" eszén, hogyan adta el ugyanazt a lovat háromszor-négyszer is. A következőkben néhány gyógyító és néhány mesterkedő eljárást közlök gyűjtésemből. Az adatközlők szerint ezek olyan gyakran előforduló betegségek gyógymódjai, melyeket mindig sikeresen alkalmaznak a betegség felismerése után. Az adatok egy része Ajtai István 77 éves kiskunfélegyházi lovári származású lókupectől származik 1952-ből. A környéken ismert volt, dicsekedve emlegette családjával együtt, hogy azelőtt a környékbeli birtokosok és a főszolgabiró az állatorvossal együtt hivták ki ha baj volt a lovukkal* Másik adatközlőm Farkas Sándor ugyancsak lovlri száV mazásu 40 éves mátészalkai cigánykupec. Adatait 1953-ban jegyeztem fel. a./ Syógy^ó^jjárásmófok Kehesség - "lenes lóba jó avas szalonnát kell beletőmni és meghajtani. Amelyik ló nagyon kehes, annak egy kanál belindeknag

ot beadunk. A száraz keh gyógyitható. Jó locsolt takarmányt kell adni, 18-20 évig is elél a ló. A száraz kehest a nyul sem éri utói. A vizkeh

et nem lehet kigyó— gyitani. Fulladozik, nem bir enni, sokat iszik." /Ajtai/ "A jobboldalon a nyakán érvágóval eret kell vágni. Van egy