Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 12. évfolyam, 1-2. szám (Budapest, 1967)

M. Ladvenicza Ilona: Adatok a cigánykupecek lógyógyitó és mesterkedő eljárásaihoz

Idatok: a ciffánrkapecek lógvógyitó és mesterkedő eljárásaihoz 1952-53-ban különböző cigánytelepeken mesét gyűjtöttem* A mesemondás szüneteiben igyekeztem a beszélgetést a Iára terelni, mivel az különös jelentőségű a cigányok egyik nagyszámú csoportja, a lovari törzs életében, akik a cigányok kasztrendszerében a magukat oláh cigánynak /vlachilso roa, csácso rom = igazi cigány/ vallok köztudata szerint a rangsor elején állnak. A lő szabad mozgást biztosított és megélhetést jelentett számukra még két évtizeddel ezelőtt itf.A kupeckedés jól megfelelt kóborló életmódjuknak és kevés mannával aránylag jő kereseti lehetőséget nyújtott. Gyakran visszaéltek a vevő bizalmával azáltal, hogy a beteg, Leromlott lovakat ideig-óráig kedvezőbb állapotba hozták, majd rendszerint parasztember - a cenzár - közreműködésével rábeszélték a vevőt a silány ló megvételére, melynek hibáit már csak otthon vehette észre, amikor a gyógymód hatása elmúlt. Mire a tulajdonos felismerte, hogy csúnyán rászedték, addigra a kupec már odébbállt, de ha utóiérték, akkor nagy auza-vona után jóval alacsonyabb áron vette vissza a lovat, melyet újból és újból eladott más-más vásárokon. Emiatt a hatóságok már korán fellépnek e tevékenységűk ellen és a különböző statútumok, törvénytervezetek, javaslatok egybehangzóan korlátozni vagy tiltani igyekeznek a cigányok lótartását. Pl.Debrecen város 1667-es intézkedése szerint* "Az czigányok vásárok felől végeztetett, hogy hétfőn napestig, kedden 12 óráig, ne legyen szabad az czigányoknak lovakat árulni, lovuknak elvétele poenája alatt) sem venni és másoknak elejékbe kimenni•" Ugyancsak Debrecenből származó 1669-es intézkedés^ folytán: "Az czigányoknak törvény tételre való aathoritásük és lóval való kereskedések a modo in posterum penitus tolláltatik, hogy a város határán sem belől sem ki—