Pais Sándor: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 2.szám - A becsvölgyi gazdálkodás (Budapest, 1964)

III. Szántóföldi gazdálkodás

fúrva, amit a botte dognak be. A vászonruhát beásztattyák, beszappanyozzák, kissé fözuzzák, mossák. A páréba egymásra raktyák. Az igy beásztatott és berakott ruha fölé párdruhát tettek, valami vászonköcölét vagy nagyobb vásznat és arra rostát, hamut tettek. A hamura forrd vizet tőtöttek, és a levé lement a ruhákra. Kikor sok viz vét rajta, léerégették, vasfazékba fölförraták, és újra öntözték egész napon át. Abba át reggelig. Másnap vtttték a patakra kümosnyi. Förakták a kádat, vüttek télén vasfazékat is vizet melegéttenyi, vüttek hosszi deszkát is, ami a patakot átérté. Ráátak a deszkára, és az eggyik a vászonruhát bemártfa hozzáverté a dészkáho, nagydta. A másik rövidnyelő lapickáve vizet locsőt rá és megveregette. Nyáron tipornyi is szokták. Télén lapickáve locsőták a vizet, és veregették a ruhát, forgatták. Újra belemártották a vizbe, öblögették. Asztán küöblétfé a parton levő tiszta lepedőbe dopták vagy tették. Otthon az udvaron kötélén mégszárogatták. A száraz vászonruhát mángorolták, dérgáták. Rátekerték a ruhát a sodrófára vagy a mángorlófára, és aszt az asztalon töbször mégdörgőták, forgatták a mángorlólapickáve. Mikor sokszor átdörgőték, akkor kühusiták belü a mángorlófát és asztán a mángorlólapickáve mégütötették, laposra ütöttók a ruhát, hogy szépén állon és igy rakták a sublatos ládába. Mast má ném igén mángorolnak. Az iskolás gyerekek ném is ismerték mindnyájan, mi a mángorló, mikor kértem őket, hogy szerezzenek. Ittmént a használatba. Hiszen mosógéppé mosnak má a falusiak is. No még a villanyvasaló is ismeretes. A község 1960-ba villanyt kapott. A civilizáció itt is törjed. A régi dogok lassanként múzeumba kérőnek. Mégváltozik a gazdasági rend, mássá léssz a termelés, mind eddig vót. De igy van ez réngyén. Ném sajnállok a régit, csak