Pais Sándor: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 2.szám - A becsvölgyi gazdálkodás (Budapest, 1964)

III. Szántóföldi gazdálkodás

tökös mákosrétest is. A tököt nyersen is főzve is etetik a disznőkke. Elősször nyersen, mikor a hijja mékkeményéáik, akkor főzik és a hijjábu kalánnye küsző-dik. A magot is il­lenkor győjtik. Küszédik és szárogattyák a kernencehátán vagy a palláson. Olajat üttetnek belü. A patyolattököt sütik és eszik. Akkor jő, ha lisztes, de ha vizes, aszt mongyák rá: hugyos. Azér megeszik, mer édes. A mák Mákot burgondi közé szokták vetnyi, de égy kis közöt csak mákbu is vetnek. Kapálása nagy gondot igényől, mer könnyen küfordól. Ollan vigyázva köll kapányi, mint a bur­gondit. Korán lehet evetnyi, néha má össze is evetik, nem fagy még. Legjobb ideje vetésének husajdkedd /húshagyókedd/. A kései mák hamar mék-kukacosodik. Második kapálásakor rit­kát tyák. Kézzé kapáiiák. Mikor megérik, az asszonyok lefeje­zik. Késsé a mákfejeket lémeccik. Köténybe teszik. Otthon ajztán küerégetik. Lémeccik élés késsé a tokok, a mákfejek íöső felét és a mákot küverik. Ha érett és száraz vét, köny­nyen mégy. A mákot ponyván szárogat tyák még. Ha nem szép, még is mossák. A viz a szemetét föhuzza, a mák tiszta marad. A mákot darálón lehajtfa eszik, kalácsba, kiflibe, rétesbe és mácsikra teszik. Ha valakire haragusznak, aszt monnygyák rá: Té gyönyörű mákvirág. A mák szárát kapáve küvagdallák, és ott a mezőn elé­getik. A mákfejet meg is veszik, orvosságot készáttenek be­lül lö. A káboszta Régén a falurészeknek mégvót a káposztáskertyé. Mast má az üteménfődek végibe palántónak kábosztát. Otthon a kis­körbe vetik el a magot, s később vüszik kü a palántokat. Gondos kapálást igónyől. A kötött talajt is szereti. A ká­boszta mégfejesédik. A levelei keményen összeburőnak. Télire hordóba tiporgyák el, uh hogy a kábosztagya­lun lévág-gyák, mégsózzák és babérlevelet, meg birskörtét,

Next

/
Thumbnails
Contents