Pais Sándor: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 2.szám - A becsvölgyi gazdálkodás (Budapest, 1964)

III. Szántóföldi gazdálkodás

botte küverik a magot. A gyerekek eszik is. A tányőrgyát a marhák megeszik. Megmetélik nekik és szivessen eszik. A napraforgó szárát árokba szórgyák vagy tűzre használlak, ha apró, akkor alájjaszántyák. A ktivert magot megrostállak, szárogat tyák. Olajat ütnek belü az olajütőben, becserélik olajra. A tikok is szeretik, tojnak tőle. Még disznóhizlalásra is jó. A bab Itt általában a babot vagy paszujt borsónak nevezik. A borsót hijják cukorborsónak. Legtöbbször kösztes növényként termesztik kukorica meg krumpi között vagy néha a krumpi és a kukoricafőd végiben külön is. Az uszós borsó fömászott a kukorica szárára. A guggos csak alacsony maratt. A borsó nem éccérre érik. Augusztusban már szennyi köll, mer a növelek kürepennek, és kühullik a borsó. Köténybe szedik és zsákogba vüszik haza. Otthon asztán küköpesztik vagy ponyván szárogattyák, és botte kücsépőlik. De van gazda, aki szőmássan teszi fö a pallásra, és csak akkor köpesztik kü, mikor főznek belü. Több fajtája ismeretes. Legjobban szeretik a nagy fehérszémőt. Néha háromszor is szedik, mer ugy érik. Régebben a babot később szokták ütetnyi, mind a krumpit vagy a kukoricát, mer a hidegre érzékeny. De mast má éccérre ütetik. A tök Csak kösztes növénynek termesztik. Krumpi és kukorica között. Éccérre ütetik a kukoricáve és krumpive. A kukoricáná néha összekeverik a magot, és éccérre potyogtatytyák. A krumpiná az asszony a köténnyébe vüszi a tökmagot, és tesz több helre. Régén rá is ütek ütetéskor a fődre, hogy a tök is üllőn, s futottak a következő bokorig, hogy a tök szára is fusson. De mast má ném. Kétféle tököt ütetnek a mezőre, takarmánytököt vagy disznótökőt és patyolattököt. A disznőtökbü is főznek embereknek is tökfőzelékét. Szeretik a