Pais Sándor: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 2.szám - A becsvölgyi gazdálkodás (Budapest, 1964)

III. Szántóföldi gazdálkodás

küvügyő vagy mégpöllik vagy mégpállák, ut tisztéttyák. Etetik a tikokká, disznókke, egészen és darálva is. A ludat, kacsát kukoricáve tömik. Malit, gánicát csinyának beltt embé'ri eleségnek. A kukorica szárát kapáve lévággyák, és összekötözik kévékbe. Néha rozsszóma kötélbe, néha csak mazzagge vagy esetleg tökszárre is. összeraktyák kupdcokba száronnyi. Ha gyorsan vetik a főggyébe a búzát, akkor ha lehet, lé'raktyák a mellette levő fődre. Mikor mégszárod, akkor má nincs ollan nehéz, hazavüszik rövidszekérre rakfa. Otthon üstökcsurgás alá teszik vagy a pajta mellé körű vagy csak kupdcokba és megetetik, vagy csak ugy, hogy a kévéket a tehenek elé teszik vagy ugy, hogy mé"gvág-gyák szecskának.A fosztást is meg szokták etetnyi. A szecskavágást a pajtában végzik. Kukoricaszárre sok szénát lehet meg takar éttanyi. Amig egésszen kü nem szárad, jd takarmány is. Kukoricaszár vágásakor a töjjö, a csutkája gyökereive együtt marad, tuskóssan. Ezért néha szárvágáskor ketten vágnak, eggyik fog-gya a szart, a másik két kézzé vág-gya eccer a szár, azután meg mégéccér belevág, hogy a töjjö ne maraggyon egybe. A kukoricatöveket kü szokták hordanyi a mögye szélire is, vagy beledobgyák a brázdába. Régén kevessebb kukoricát termesztettek, mind manapság. Nem is értettek jdl a termesztésého. Mikor tőtögették a kukoricát, a tárnasztdgyökerek miatt nagyobb tuskdk marattak. A szároz szart el is szokták tüzenyi. A napraforgó Ismerik tányér vi rágnak is, de sokan tuggyák, hogy másutt szotyolának nevezik. Itt napraforgó a neve. Kukoricafődek szélire Utetik szegéinövénynek. Be az elmúlt évekbe kötelező vót nagyobb mennyiségbe is termesztenyi. Ném szeretik, mer küzsarőlla a fődet. A madarak is nagyon rájárnak; Sok munka is van veié. Gondozása ugy mégy mind a kukoricáé. Mikor a napraforgó megérik, késsé lemetélik a tányérokat, és