Pais Sándor: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 2.szám - A becsvölgyi gazdálkodás (Budapest, 1964)
III. Szántóföldi gazdálkodás
mind a háztető. A kőt végit tUszfalformára raktyák, nem veszik be. Ha a tetejét ur raktyák, hogy a gabona feje van kfí.llü, akkor eszt héjazásnak monygyák. De inkább agy raktyák, hogy a töjjö néz künek, de lejtőre áll,hogy az bele ne menynyén. Régen, mikor kevés vét a gép, ktí szokott csirásonnyi is az asztag teteje. Ha sok eső van, a kepe is kicsirásodik. Illenkor a kepét fölverik, szárogattyák.Ha az asztag beázik, abba sok kár származik. Ha valaki nem tud asztagot raknyi, akkor az asztag kududorodik vagy el akar dőnyi. Megesik, hom meg köll támogatnyi lábokke, rudakke. A szomszédok ucs csúfollak meg van rakfa disznólábbe. Az asztagot be is szokták fönnyi. Régen meréklőket bököttek az asztagba körű a karimába, hogy a szórna le ne csússzék. Asztán födőgráblára szómát tettek, amit az asztagon lévő ember föhnzott ős rácsapta körtt az asztagra. Alin keszté, ős ment veié főnek. A födőgrábla hosszi póznanyelő grábla vót. A fejébe vót két fog, meg éggy a nyelébe. Asztán éggy hajtott ág vét rászerevé. Arra té'tték a szómat, és asztán a kazalfödő odatette ahun még nem vót szórna. így értek föl a csúcsig. Oda is szómát tettek. Végül nyers fába póznát kötöttek össze, és aszt tették a csúcsra, hogy a szél lé né horgya. Né tuggya lécsapnyi. A köralakó asztagná csúcsba futottak a póznák, a hosszikásnál méterenként tették őket. Oda nem köllött ollan hosszi pózna, mind a kerek asztagná. Kepéhordásra a szomszédok össze szoktak fognyi. Kőeső nyössen mentek hordanyi, hogy az asztag előbb betellén. Eső félbe ne őrgyé. Kepéhordásná mindig őtek tikot is. Jó ebldét attak. Szükség is van rá. Nehéz munka, sokat köll emegetnyi• Régén kepéhordásra sütöttek hőkleőn sült perecét is. TJzsonaidőbe ném átak még, hanem a perecét a lőcsre akasztották, ős a faluba küórvé ét tők meg. Az állatoknak mindég ződtakarmányt attak és még lerakőttak, azok minden fordőlőná ehettek. Sarilőhert, lucernát, szarvaskerepét étetnek kepehordáskor. Csak ebédidő alatt étettek és itattak. Sőt néha hordás közbe is itattak állott vizet vagy közbe hajtottak