Pais Sándor: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 2.szám - A becsvölgyi gazdálkodás (Budapest, 1964)

III. Szántóföldi gazdálkodás

tizet, hogy az állat meg ne betegeggyék a hideg viszttt. Ha megy utánna az állat, nem árt meg neki. A perecézés mast má nincs szokásba. Otthon észnek mast. Itt még visszatérve az aratásra, mégemléttyek, hogy az árpát és zabot nem szokták aratáskor éccérre bekötnyi. Hanem markon haggyák száronnyi. Az árpának rendessen rozsszómábu, zsnpbu csinyának kötelet. Aszt otthon léöntőzik, hon né törgyön, ernssebb légyén. A kötöző szőrgya a kötelet, a marokszedők ráraktyák a markokat, a kaszások kötözik, de csak kézzé. Ha sok füjj vőt az árpába, meg is szokták forgatnyi. Markon két-három napig szárad az árpa. Zabaratásná a kötöző veti a kötelet* Oda ném köll másba kötél. L zab szála ném törik ollan könnyen, mind az árpáé. Az éggyik markot a kötélre teszik, a másikat melléjé. Igy előbb szarod. Kötözéskor a marokszédők raktyák a kötélre. Néha a zabot is mékforgattyák, agy ha ném, hát a szároz felét teszik a kévé belsejébe. Az árpát csak kézzé nyulfülessen kötözik, a zabot kötőfáve. Behordásuk is legutóllára történyik még. Néha kénytelenek más hásáná ecsépőnyi, mer a keménygabona csépléséve előbb végzett náluk a gép. Ha nincs sok, akkor a pajtába raktyák be az árpát és a zabot* De raktyák ezeket is asztagba is, kicsi asztagba. Kém terem belli sok. Cséplés. Masinázás. Régé'n csak kézicséppe csépőtek. Mas má csak ott csépőnek kézi cséppé, ahun zsuppos épületek vannak, mer a házra, pajtára köll a zsupp. Kevés hel van má csak illen. A csép részei: a csép nyelő, hadarőja, a nyelnek és s a feje* disznőbőrbtt van.Kösztük van a kösszij. á két fejet a kösszij fog-gya össze. A két fej füzőszijje van rászorőtfa a nyélre és hadarőra. Meg ék kis faszég is van a füzőszijj mellett, hogy a csépfej le né csússzék. A csépnyel és hadarő fejé ék kissé be is van vágva, hogy jobban rá lehessen szoréttanyi a csépfejet, a bőrt. A csépnyelet és cséphadarőt cséphadaró furőve furgyák át. Van, aki a kösz-