Pais Sándor: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 2.szám - A becsvölgyi gazdálkodás (Budapest, 1964)

II. Rét gazdálkodás

re eszébe gyutott a neve. A széna felhasználása

. A szénát lovakke, tehenekké, birkákká, esetleg, akinek van, kecskévé, étetii. Eszt eszik a házinyulak is. A lószénát csak magába aggyák a lovaknak.A szelid szénát tisztán aggyák a borgyuknak, ha sok van belullö, akkor a teheneknek is. De lektöbször zab vagy árpaszőmáve keverik. Hozottat csinyának. A pajtába es sor zapszőmát arra és sor szénát töröttének, majd újra szómat és mégint szénát.Eszt asztán öszszerázzák vazsvelláve. így aggyák a teheneknek. Takarékoskonnak télén a szénáve, hogy a nagy munkafidőbe légyen jő etetnyivaló, mer akkor köll a jő szttleség! Szükség esetén buzatörekke meg buzaszónáve is csinyának rázottat. A széna ollan, mind a bor, akármennyi van belü, mindég elfogy, még elégnek is köll 1ennyi« Okosan köll beosztanyi. Néha mégis akkor szóról még az ember, mikor sok vót, mer nem takarékoskodott.