Pais Sándor: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 2.szám - A becsvölgyi gazdálkodás (Budapest, 1964)

II. Rét gazdálkodás

nyának, hok kii né csússzék. A kötél végit még aláhúzzák a mégfeszőt kőtélnek is. Budalás után újra, de mast má erüssebben meggráblóllák a szekeret, hogy ne potyoggyon. A légráblót szénát a md fölé tiporgyák. így vüszik haza. A széna raktározása A szénát otthon régén a pajtafiába, asztán lábaspajtákba rakták vagy pedig az istálló pallására. A régi istálók tetején, mikor még zsupbu vót a fődés,herkelik vót csinyáva. Azon rakták be a szénát és a ragok alá tiporták* E ronda,meleg munka vót, még piszkos is. Ott mindég poros, izzatt vót az ember. Akinek nem vót elég a pajtája,meg az istálőpallás, az kiirakta a szénát kazalba. Allu fát tettek, arra szómat és ugy rakták lé a szénát, hogy a főd párgya sok kárt né tegyen. A szénakazal tetejére rozsszőmát tettek, arra meg kazalpóznákat, hogy a szél lé ne sodorgya. Masmá a legtöbb embernek van őlég pajtája, legföllebb addig raktyák kü a szénát, még a gabona cséplésé még nem történyik, de ha a gabona kükéről a pajtábu, akkor a helére beraktyák a szénát. Ez ugyan dupla munka, de megéri a fáraccságot, mer a széna nem rohad. Sarikaszálás Az agszéna takarása június végére befejeződik.A

s

ztán a füjj újra nyől. Ha jő esőket kap, nekivészi magát a sari is. Augusztus közepére újra mégérik a füjj, s kétasszonnap között mégtörtényik a sari takarása is. Augusztus 15-én van nagyboldogasszony, szeptember 8-án kisboldogasszony naptya. Utánna már nem mindig lehet szárogatnyi. Csak ha száraz a szeptember. Ha pedig nagy vót a szárasság,akkor a partossabb helekén nem nyől még a füjj, nem érdemes lékaszányi. Aszt lé szokták legetetnyi. Ha jó az ősz, akkor még sari takarás után is nyől füjj, amit legetetnek addig, még csak nem fagy. A sariszéna takarása éppenugy mégy.mind az agszénája. A sari mindég apróbb. Kisborgyukke szokták étetnyi.