Pais Sándor: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 2.szám - A becsvölgyi gazdálkodás (Budapest, 1964)
I. Erdőgazdálkodás
kis edények, fenyőhordókba öntik, illetőleg kotorgyák át.Asztán gyárba viszik. A cserfa és tőfa kérgit is összegyőjtik bőrcserzésho. Összegyőjtik az erdőn termő vadómát és vadkörtét is, amibü ecetét készéttenek. /Lásd lejjebb a gyümőcsösökkel kapcsolatban./ Á vadasának a mag-gyát is megveszik. Az ecetnek félhasznált őma törkőjébü kürostállák a magot. A vaccserésnye mag-gyát is összegyőjtőtték és vették. A tüskeszédrét is leszedik a szédérindákra és légvárt főznek belü. Eszt még köll kttlőmbösztetnyi a hamvas szinü födi szédértü, ami inkább mögyéken, paragokon nyől. A tüske szeder éretlenyü elősször ződ,asztán piros,végül éretten fekete. A vadrozsa termését a csicskényét is légvárfőzésho szedik. A legértékessebb légvárt főzik belü. A szőrös maggyát küpaszérozzák és ngy készéttik el. Hecsedlinek is monygyák. A magyarét is szedik fogyasztásra. Kevés van belüllö. A családok maguk megeszik. A gyerekek megeszik a hőharmat által megtört kökényt is* Meg a geregényét is. Egyébként ezeket nem szedik. Hegén vöt néhány berkényefa is, annak a termését is ették a gyerekek. A hársfa virág-gyát is győjtik téjának.Izzasztó téját főznek belü. De néha főzik egésségéséknek is használatra. Nyár elején szedik nagyobb mennyiségbe az erdőn az épörgyét. Fődi epernek, szamócának is hijják. De általában epörgye a neve. Kétféle fajtája van. A kemény termésüt csattogós epörgyének monygyák. Bégén fakérégbe is szokták szénnyi. Gyerekkoromba én is szettem. Nyárfa, vagy rakottya kérégbtt csinyátok, nat tüskékké összeböktök. S vót a kászu. Gyántaszédés vagy jobban mondva: gyántásfaszédés. A léfttrésszőt fenyőfa tuskója nem rohad el,mer gyántás.A tuskót küássák, kühasogattyák a fődbü és apróra hasogatfa kis pusziikba kötik és úgy aggyák el a piharcon Egerszégen,begyójtásho vészi itt helbe a melléktermék felvásárló vállalat is.