Pais Sándor: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 2.szám - A becsvölgyi gazdálkodás (Budapest, 1964)

VI. Az állattenyésztés

köll kezdenyi a hizlalást, Mikor a kukorica érik, a puha kukoricát is nekiaggják tusássan. De a puha tusás kukoricátu mégbónól a disznd láha. Ezer ujj abban a puha kukoricát is lezúzzák, ugj etetik. Az nem árt.A nyers tusába Tan valami bénító* anyag. A kukoricát elősször szemessen aggják, lezúzva persze. Később darállak és a darát leforrázzák. A darát keverik krumpive vagy tökké is. Tan ki csak szemes kukoricáve hiz lal, de darává bizodalmasabb, jobb. Moslékot a hiző is kap, különösen, ha szemes kukoricát eszik. 5-6 nőnap alatt jő meghízik a disznó, eléri a 180-200 kg-t is. Disznóölés Hőké szőnek hozzá. Tesznek sót, rizsát, paprikát, borsot, majorannát, babérlevelet, ami csak köll. Előre készé ttenek jó száraz vágott fát is, hogy vizet lehessen melegéttenyi, még zsirt sütnyi. Kora réggel tüzet raknak, vizet forrának. Rendesen hinak segéccségé't, disznóölőt. Ha még nem ébrett fö, szónak neki. Asztán ety-két kupa pálinkát előre mégisznak. Utánna küeresztik a cocát ős megfuttattyák, kergetik,hogy efáraggyon, uty könnyebb veié bánnyi. A disznó megérzi, hogy idegén is van jelen. Nem akar mindég kügyünyi az ólbu. Futtatás után, mikor alig tud má futnyi, ekaptyák a lábát, ódaiára döntik, megfog-gyák a lábait és a disznóölő hosszi, disznóölő késsé leszurgya. Beleszurgya a kést a disz nó nyakába. Három ember is elég, de jó, ha négyen is vannak. Mikor a kést kühuzzák a disznó nyakábu, fól a vér. Eszt egy asszony vagy esetleg férfi tálba ereszti, amibe sót tettek. A tálba a vért főzőkalánnye kevergeti. Ha megtelik a tál, fazékba tőttik át. Mikor a disznó megdöglik, a kés szúrás likát kukoricátusáve bedug-gyák, hogy né vérezzék. Ott a' szőr se igen égné le, ha fóna a vér. Utánna megpörzsőlik az udvaron, nem a kazal közelébe, hogy tüz né keletkezzék. A fődre szómát hintenek, arra