Pais Sándor: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 2.szám - A becsvölgyi gazdálkodás (Budapest, 1964)

I. Erdőgazdálkodás

zeit kttrepegették. Ebbtt lett a vastag forgács. Fejszévé leöregőték, asztán következett a bárdólás. A bárd ollan simára fogta, mintha gyaluták vóna. Ma már inkább plankáccse dógoznak. Avve le is őregőlik, meg le is bárdollak.Krajnábu hoszták ide a plankács használatát. A siméttáskor csak apró vékony forgácsot fog a bárd vagy a plankács. Ez igen jó nyári tüzelő, de az asszonyok sokszor mégsziggyák vele az embert. Sokszor hozzá köll nyónyi, meg a köröm alá is hamar odabök. A két ódal lefaragása után küvészik a vasmacskákat, és az eggyik faragott lapra fordéttyák a fát. Újra kümérik a vastagságát és újra csaptatnak.De mast má nemcsak a két szélin csaptattyák, ahun lé köll faragnyi, hanem a fa minőségé szerint több csaptatást is kap. Ez aggyá még a fa formáját. Ez aggyá meg a faragott fa pofáját. Ez a pénzes felé. A csaptatás nemei A szalufát ucs csaptattyák, hogy a pénzes felére a két széső és faragást mutató csaptatáson küllü még két csaptatást kap. A hegyes felén a középre a töjjö felü a két szélitü eggy-éggy calle bellebb teszik a csaptatómazzagot, uh hogy a csaptatás csúcsba megy. A koszorufa két igyenés csaptatást kap középén. A kötőgerenda három igyenesset középén. Tehát práhuzamossan. Az ollőszár három csaptatást kap. Sggy igyenesset középre és eggyik végin csúcsosra, a másik végin éggy-eggy calle bellebb a szélitü, mind a szalufa. A faragó ember szemé éccérre láttya, hom mélik fa mire való. Faragnyi szoktak épületfát; gerendát, koszorufát, ollőszárt, szelemént, szalufát, kötőgerendat fenyőfábu, sőt szeretik nyárfábu is, mer asz szép és könnyig tetőfa és tartós. A szu sé eszi még. A faragott fa méretei Bégén a méretet calla monták, de mas má eszt is centiméterre mérik. A szalufa négy-ötös vót, mast 10-13 cm, a gerenda hat-hetes, ez a 16-18 cm-és, a szelemén hat-hatos