Pais Sándor: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 2.szám - A becsvölgyi gazdálkodás (Budapest, 1964)

VI. Az állattenyésztés

káig vtlszio Észrerészi, hogy a rizzé elmegy* A tehén léfekszik

t

a Tízzé legtöbbször um megy el. Asztán kezd nyögnyi a tehén. Majd mutatkozik a borgyu lába. Akkor a gazda letérdel a tehén Talogáho és megfoggya a borgyu két lábát és figyeli amikor a tehén aggyá az erőt és akkor húzza. Segétt neki mindaddig, amig a borgyu/el nem gyün. Ha egyedül nem sikerői neki, embereket kér Éegiccségül, akik segéttik a borgyut elb.uznyi. Ha nem-Megy is se, akkor orvost hinak. Allatorrost. De csak régső szükség esetén. Néhány órai kínlódás után. Amikor a borgyu kttgyün, a kőgyöke rendesen magátu elszakad.Ha nem, akkor kézzel elszakéttyák. A borgyut asztán elejbe húzzák az annyának, amélik lényalla róla a nyálkát. A borgyu igy fölszárad. Régén ekközben a gazda a borgyu lábáru a patára lŐTŐtté a burkot. Br vót a körömpucőlás. Mast már nem szedik lé minden háznál. A borgyut még is fordéttyák a másik ődalára. Aszt is lényalla a tehén. Le nyalás után leginkább elalszik a tehén is meg a borgyu is. Pihennek. Innét a kifejezés: Nem borja, nem nyalja. Amikor kipihente magát a borgyu, ha életerős, fölkel és keresi a csöcsöt. Ha magátu nem találla meg, a gazda segétti. Szájába aggyá a kezére, másik kézzé a borgyut segétti hogy e né essék. így szopik ék kicsit. Asztán újra lefektetik a borgyut. A szopáskor a tehén is fölát. Újra léfeküsznek, pihennek. Ha éj je történt a borgyuzás, a lámpát is ég-vé hagygyák, hogy lásson a tehén. A borgyu kepesztet,mennyi próbál. Feláll. A tehén innya addig nem kap, még el nem gyün a marconyája. Ez a magzatburok, híjják poklának és mássának is. Ha egésségés akkor borgyuzás után 4-5 órára elmégy tőlö. Ha nem, akkor bajra l'áhet száméttanyi. Esetleg orros is köll. Azőr télén a léborgyuzott tehenet a hátán pakrócce letakargyák, hogy még né' fázzon. Ha megfázik, akkor nem mégy el a