Pais Sándor: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 2.szám - A becsvölgyi gazdálkodás (Budapest, 1964)

V. Kertgazdálkodás

A birsét nyersen nem eszik. Lekvárt fősnek belü, még birsósajtot készittenek belli. Saranyókábosztába is teszik, mikor hordóba tiporgyák. Az izét szeretik* A szédert pálinkának is szedik, meg a baromfiak fölSszik, ami lehull. Fájábu dongát is faragnak. Babérok is észik a szép fehéret. A fekete szeder fog. A diófa fája a legőrtéksssehb. Hemrepsd be.Szép bútornak is. Puskaagynak veszik. Zárolva van* Bem lehet szabadon elannyi. A dió mig ződ burokban van, éretlen. Akkor teszik pálinkába is. Bz a diőnáiinka. Mikor kíiviccsad, leesik* Ternyi szokták* Palláson vágy kemenoehátán szárogattyák* A keméneeháton szárogatott előbb avasodik. Teszik kalácsba, kiflibe* Bszik is szivesen. Aszt tartyák, hogy a nyers dió nem jó annak, aki őnekől. A dió burka megfoggya az ember kezét. Lassan vásik lé. A gesztenye jó nyersen is, sülve is, főve is. A fondorgya tüskés. A fondort leverik, abbu a gesztenyét Kikalapállak vagy tiporgyák. Sok helén a fondorban haggyák addig, még el nem aggyák. így friss marad. Nem romlik meg. A küszédétt gesztenye küszárod, pusztől. De ha kissé nedves homokba teszik pincébe, sokáig eláll. Ha levegőt nem kap. Jő a gesztenyepüré* Fája tartós, de hibája hogy kártyásodik* A régi háztalpak is sokszor vótak gesztényefábu* Kertlábnak is jó* Szőllőkarónak sokáig eltart. A gyerekek a gesztenyét árre átszurgyák ős hosszi fonálra fűzik, vagy vékony drótra húzzák. Ugy vüszik, mikor legetetnek ős ott a rőten mégsütik* Bitekerik karóra és /lángon sütik. Igén szépén sül* Léhámlik a héja. Ha beteszik a tűzbe, onnan kü kő11 kaparnyi. Ha sütik a gesztenyét, akkor a héját vagy hijját késsé megmetélik, mer külőmben a gesztenye szétpukkad. Sütik sporhéltén is. Kevergetik, hogy mind a kőt fele még süllön. Idés must te nagyon jó. A gesztenyét kiflibe is teszik. A régi világba a gyerekek aszalt gyümölcsöt mindig vittek az iskolába. Téli időbe nem mentek haza délbe, hanem