Pais Sándor: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 2.szám - A becsvölgyi gazdálkodás (Budapest, 1964)

V. Kertgazdálkodás

az iskolába marattak. Akkor délelőtt is még délután is rőt tanítás. A gyümölcsfát azért is szeretik, mert a gyttmőccsét eszik Is és a fölöslegét elaggyák. Aránylag erve köll legkevesebbet dógoznyi és kis helrtt is nagy hasznot ad. Ha késői fagy van, akkor rizes szómat, tereket, pélrát is szoktak a barackfák alatt fUstölögtetnyi* Az ómafa rendszerint kéterenként ad sok termést. A szilra is néha terem nagyon sokat, még az ágait is lehasogattya. A gyttmőccse túlterhelt fákat alátámogat tyák ágas fákke, póznákke. A hidegre legőrzőkennyebb a diófa.Kislengyelbe a lapon sok érbe el is fagy. léha rilágosan lehet látnyi meddig rőt fagy, mer a diőfa megmutattya. A ház melletti gyfimőesös hozzátartozik a falusi embei* boldogeágáho.Ha ék kis gyumőcs fan,változatos az étkezés Ha ném terem gyumőcs, szegény az esztendő. Beetkőszitás Az erdőn, mezőn ős réteken lerő radőmafákru ás vadkört efákru lérerik a gytimőcsöt és zsákogba hazavttszik. Hüllő ómat is tesznek hozzá ős abbu eceté't csinyának. A présmeléncébe tőttenek a zsákbu, néha felét,máskor harmadát, asszérint, hogy mekkora a zsák és a melénce. Asztán a gyttmőesöt sukké megtörik, ütögetik, csak uh hupog. Istenként lehet hallanyi, hogy valahun törnek, mer hupog. A gyumőcs összezuződik apróra. Akkor a lapátte mégkeverik, a melénce közepére húzzák és szépén lassanként a szélén kezdve újra sukőllák, törik. A leve csak uf föcsög illenkor. Rossz üngöt vésznek fö, mer a gyttmőcslő ném igen mégy ktt a ruhábul még mosásra sé. Mikor mégtörik másoccor is, akkor falapátte belemerik a garatba és ott is megsukőllák. A leve a garatdeszkák között kttfől ős a csatornyán az asőbábányon végig folik ős ott lefől az edénybe. Abbu lehet innya is. A vad gyumőcs leve* nagyon fanyar, összehúzza az ember száját. A