Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)
Sárosi Bálint: Népi hangszerek
romachia c. könyvének cíalaprajzáról megtudjak /1519/. Justus van der Hvport 1686-tól származó rézmetszetén hegedű és duda kettőse szolgáltatja a zenét táncoló parasztoknak. Bikkessv-Heimbucher József 1816-ban megjelent színezett rézmetszet-sorozatának egyik képe pedig verbuválást ábrázol - a kép előterében dudással. 2 ® A kivülszőrös kecskefejü duda gordósípjának végén ördőgfigora látható. Ugyanebből az időből való egy angol orvos, Richard Bright értesítése, akinek a keszthelyi Georgicon hallgatói hajdutáncot matattak be egy szál duda kiséretével. Bright a táncolőkról és a dudásról t Pl rajzot is készített s azt könyvében közölte. Dada szóra a nV-XV. századtól kezdve vannak nyelvemlékeinkben adatok. 22 A gajdos ós gajd szó ugyancsak a XIY. században fordul elő először írásos emlékekben. 23 Utóbbi a Schlag!i szójegyzékben szerepel. A XYII* századi magyar főári hangszeres zenében előkelő helye volt a dudának, mint nemcsak Magyarországon, hanem Eurőpaszerte divatos hangszemek. De ugylátszik, nálunk nem csupán a divat sodrása hordozta végig e hangszert fejedelmi és főúri udvarokon, hanem mélyebb gyökerei is voltak. A nép közötti szóles elterjedését Justus van der Hvport rézmetszetei mellett Miskolczi Gáspár szavai is sejttetik, aki 1702-ben olyanként emlegeti "e jeles muzsikaszerszámot, mellyel a barom pásztorok is szoktak élni..." 2 * - vagyis népszerű pásztorhangszerként. FŐuri udvarokban szólóban és zenekarban is használták. Hegedűvel együtt való szerepeltetése széles körben elterjedt volt. A duda a hegedű mellett kisérő, alátámasztó szerepet töltött be, s e tekintetben a hegedÜ-duda kettősót a mai cigányzenekarok elődjének tekinthetjük. 25 Ma az egész országban alig néhány 70-80 év körüli dudásról tudunk. Úgy látszik, velük együtt e nagymultú hangszer emléke is hamarosan kipusztul a nép közül.
