Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Sárosi Bálint: Népi hangszerek

Jegyzetek 1. Tárgyas Lajos egyik kiskunhalasi adatközlője egyenesen azt állítja, hogy "...ami nem fújtatós, az nem magyar,az rác duda." Tehát úgylátszik,Kiskunhalas környékén régebben otthonos lehetett a fújtatós duda. Az említett adatközlőnek is ilyen hangszere volt. L* Tárgyas Lajos: Régi népdalok Kiskunhalasról. Budapest 1954. 10-12. A Tárgyas Lajos által készített és rendelkezésemre bocsájtott fénykép alapján megállapítható, hogy a kiskunhalasi duda szabályos magyar duda: menyecskefejjel, sípján bolhalukkal, csikóval. A hangszer gordőszára azonban nem egyenes, hanem három egymásmellé épített és csapokkal összekapcsolt facsőből áll és egyenes tölcsérben végződikj tehát olyanféleképen közlekedik a gordőszárban a levegő, mint a réztrombitában. Ehhez hasonlót sejttet Mihálka szűkszavú leírása a szegedi dudáról: "a dudás bal hóna alá került a fujtató /!?/, bal vállán pedig a bordó

: trombitanyílásu szerkezet, a végén rézből". L. Mihálka György: Szegedi népi hangszerek. Szeged 1962. Különlenyomat a Néprajz és Nyelvtudomány T-TI. kötetéből. 87.1. A Borszéki Béla által leírt csurgói dudáról határozottan tudjuk, hogy horvát származású. E hangszernek sípszerkezete is, ami lényegesebb, különbözik az általános magyar dudatípusétél. Ismertetését 1. hátrább. 2. A hangszer készítésére vonatkozó helyszíni adatot ma már csak egy-két kiöregedett dudás emlékezetéből lehet előkotorni. Az így keletkező hiányt viszont aránylag bőséges irodalom pótoljai 1. Madarassy L., Manga J., Füzes E. és Borszéki B. a Bibliográfiában felsorolt tanulmányát. 3. Ugyanilyen sipszerkezetü fújtatós dudáról ir Sirola Bozidar a. horvát népi hangszerek között. L» Sirola Bo2idar: Horvát népi hangszerek. Emlékkönyv Kodály Zoltán hatvanadik születésnapjára. Budapest 1943. 124.