Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Sárosi Bálint: Népi hangszerek

VI. A szélfurulyának Magyarországon való" előfordulásáról és múltjáról nem tudunk többet. A bukovinai székelyeknél ugylátszik eléggé általános volt. de általános azon a környéken és Moldva északabbi területein a románoknál is.* Jegyzetek 1. Pál Antal a bukovinai Hadikfal várói visszatelepült székely, aki a gyűjtés idején - 1961. decemberében - a tolnamegyei Tevelen lakott. 2. Szerinte e hangszer azért szélfurulya

, mert "csak szélvel /levegővel/ szól, dugó nélkül." A gyimesi csángók szóhasználatából viszont világosan kiderül, hogy itt nem áramló levegőről, hanem a hangszer pereméről - széléről van sző. ők a hasonló megszólaltatásu tilinkőt szélen fúvónak vagy szélénfnvónak nevezik. 3. T. Alexandru is ir arról, hogy Északmoldvában a szélfurulya /fluier moldovenesc«imoldvai furulya - ahogy T.A. nevezi/ részt vesz a fólhivatásos falusi hangszeres zenélésben. 6 szélfurulya+koboz /cobza/, ill. szélfurulya+ koboz+hegedű együtteséről tud. L.T. Alexandru: Instrumentele muzicale ale poporului romin. Bucuresti 1956. 57. 4. L*T. Alexandru i.m. 57.