Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Sárosi Bálint: Népi hangszerek

Az improvizált ritmuskiséret eszközei A nem hangszerrel /hangkeltő eszközzel/ történő ritmikus zajkeltés rengeteg módja és eszköze közül az alább következők olyanok, amik szélesebb körben is elterjedtek, a hagyományba beleépültek. 1. Dörzsölés asztal tetején vagy szekrény oldalán. Az ilyenfajta hangkeltésnek országszerte bőgózés a neveiTolna-Somogy-Zala megyében dorombolásn

ak is nevezik. A célnak olyan asztal felel meg a leginkább, melynek lapja vékony deszkából készült s a lap alatt zárt üreg /fiók stb./ vanj a szekrény ilyen szempontból általában alkalmasabb. A játékos nem egészen hüvelykujja hegyével, hanem az ujjhegy párnájával dörzsöl - mintha radírozna. Teheti ezt az asztal mellett ülve vagy állva, a szekrénynek arccal vagy háttal fordulva. A dörzsölés rendszerint kifelé, ill. a szekrény oldalán lefelé irányuló mozdulattal történik - mindig csak abban az irányban,amerre a hüvelyk ujj hegye mutat. Ezért minden ritmus egység - általában negyed - után vissza kell húzni a kezet a kiindulópontra. A negyedértókből tehát a dörzsölésre annak kb. fele vagy kétharmada esik, a többi idő szükséges ahhoz, hogy a kéz a kiinduló helyzetbe visszajusson/pl. 2/4-ben J f JM vagy; J 1 Ti-1 /. A hüvelyk egy-egy dörzsölő mozdulat alatt 60-l0Ö~mm-es~utat tesz meg. Az ujj nem csúszik egyenletesen az asztalon, hanem quasi ugrál, azaz rezeg. Ennek előfeltétele az, hogy az ujjhegy kissé tapadjon, ne legyen túlságosan száraz. De nedvesíteni általában nem kell, elég a tapadáshoz a bőr természetes nyirkossága. Az asztalterítő vagy szekrényoldal ujjal való dörzsöléséből olyanféle hang keletkezik, mint amilyen a köcsögdudáé. A hang erejét a dörzsölés ereje, élességét és magasságát pedig a dörzsölt test nagysága és minősége szabja meg.