Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Sárosi Bálint: Népi hangszerek

jék egymást. Tekerés céljára nemcsak nyírfakérget, hanem hársfaháncsot is szoktak használni. Innen a szádokkttrt /zádog-ktlrt/ név. A Képrajzi Múzeumnak olyan fakiirt is van a tulajdonáhan - a Mátra környékéről - aminek szíjból, bőrből Tan a tekerése. Az egyik ilyen példány kondáskürt néven van leltározva /5534 lelt. sz. alatt/ és rövidebb az átlag székely fakürtnél /1200 mm/. A kész faktirtöt megvizsgálják, hogy nem szelel-e valahol az oldalán. B célból felső végét bedugják, vizet öntenek bele s ahol a víz kiszivárog, oda fenyőgyantát csepegtetnek. A kürt fúvókaját - szipkáját - fiatal fenyő harmad-negyedéves hajtásából/ a székelyek'+

uji- tás«-nak nevezik/ készitik. Arasznyi hosszú, 2025 mm átmérőjA, frissen vágott fenyőfa-darabot a közepe táján 6 mm-nyi mélységben körül bemetszenek, majd a két végéről marékra fogva ellentétes irányban erőteljesen megcsavarják. A csavarás erejétől az egyik darab belseje az évgyűrű határánál elválik. Az így keletkezett 100 mm-nyi hosszúságú facső egyik végét bicskával a rézfúvókához nagyjából hasonló tölcsér

ré képezik ki, külsejét pedig úgy faragják le, hogy kissé elvékonyodó alsó végével szorosan bele lehessen illeszteni a kürt felső végnyílásába.Beleülesztés után tövét még esetleg gyantával is körültapasztják,hogy biztosabban zárjon. A kisebb /700-1000 mm hosszúságú/ alföldi fakürtök készítése nagyjából ugyan az, mint a székely fakürté: a fát /fíízfa, juharfa, nyárfa/ hosszában elhasítják, a két részt kivájják és azután újból összeillesztik. Legtöbbször a két darab közé az székely fafcürt