Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Sárosi Bálint: Népi hangszerek

hangok hallhatók ki."° A nép között aktiT doromb játé kost Már MI sikerült találni, de az idősebbek j<51 emlékeznek a doromb játékra s azt némelyek találóan jellemzik* "Huholni kell a dorombra" mondják Tápiószecsőn /Pest *•/• Bgerágon /Baranya m./ "rálehüték a nótát",

5 Hesszúpályiban /Sajdu-Bihar m./ a dorombjátékos "szájához rette a dorombot, ugy pittyegtette";" a Bukovinából származó öreg székely pedig "bezgette s osztán szuszogott belé nótát.•* Bgyik vasmegyei népdalunkban a következő két szövegsort találjuk: Megfogtuk már a galambot, Térjük néki a dorombot. Sszerint a dorombot is ugyanúgy, mint egyéb pengető hangszereinket /citera, tambnra/ a hagyományos szóhasználat szerint inkább Térték, mint pengették.

8 IT. Dorombon játszott sajátos repertoárról nem tudunk. A jelek szerint leginkább gyermekdalokat s egyéb közismert dallamokat játszhattak rajta. 7. Somogyban a dorombbal gyereklányok,ritkábban felnőtt lányok vagy asszonyok játszottak, fiuk nem foglalkoztak Tele. Pej ér megyében viszont kamaszfiúk: - 14-15 évesek - játékszere volt. Máshonnan származó adatokból is kiderül, hogy a dorombot a nép nem tekintette olyan hangszernek,smivei felnőtt ember komolyan foglalkozhat. ígyüttesben nem, csak külön használták. VI. A dorombot a falvak népe között leginkább a házald kereskedő vagy hulladékgyűjtő terjesztette. "Szödött