Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Sárosi Bálint: Népi hangszerek

nos a dudálást indító vagy záró, 2-3 ütemnyi improvizált formulával!/.] kizárólag hangszeres jellegű figuráit részeket Bartók nagymegyeri /Komárom m./ adatközlői aprája névvel jelölték.** lodály így jellemzi az apraját

; "Íz a sokszor végnélküli ismételt "apraja* nem egyéb, mint primitív tánczene. Pormája, mint a gyermekdaloké, tartalma kevéshangú. Bartók a Bihar megyei Köröstárkányon is jegyzett le - /magyar/ hegedűstől - aprája-szerű közjátékot. Vargyas Lajos sok dallampéldával igazolja, milyen mélyen átitatta népzenénket az aprája-zenében kifejeződő duda-mo ti vi ka. Nyomait a népdaloktól - sőt betlehemes énekektől - kezdve a hangszeres verbunkig mindenhol felfedezhetjük.

9 Néha énekelni is szokták az apraját - azaz táncszókat kurjantanak az apraja dallamára. Ilyen aprá jadallam ez a Tas megyében gyűjtött dalocska is: Hét tél hét nyár,ki fljja eía dudát,hat a kutya v...gát V. Dudálni felnőtt férfiak szoktak, nők soha. A hangszer művelői általában pásztorok - közülük is elsősorban juhászok és kanászok. 1 duda hajdani széleskörű szerepének és nagy népszerűségének századunk elejétől kezdve már inkább csak nyomait lehet találni. Arany János

: Az ünneprontók c. versében /1877/ így adja a nép szájába a szót: Hol egy muzsikás? hegedű, vagy egyéb? Ha különb nem akad, dudaszó is elég... Szegényebb néprétegek - zsellérek, cselédek, pásztorok - között az 1900-as években még lakodalmak, farsangi táncok is voltak dudával. A palócoknál 2-3 forintot kapott a dudás, ezért hajnali kakasszóig volt köteles dudálni; ugyan-