Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Sárosi Bálint: Népi hangszerek

állandóan hangzó alaphangból /illetve ennek felső oktárjából/ és a felhangokon mozgó dallamhói áll. Dorombjátéknál a lélegzés szájon át történik: ezzel intenzivebbé válik a hang. A dorombnyelv rövidségének következtében egy-egy pengetés legfeljebb 3-4 mp-ig hangzik. Egy-egy pengetésre kerülő felhangsorok mint iwel összefoglalt, összetartozó hangcsoport hangzanak. így pengetésen belül lélegzetváltással érhetünk el hangismétlést vagy ivmegszakítást, pl. itt a-nál ki-, b-nél belélegzünk. A legerősebbnek tervezett felhang néha nem hangzik ki egészen világosan, hangzanak hozzá /felső irányban/ még kevésbé és legkevésbé erős felhangok: éppen ez ad a dorombszónak sajátos, zümmögő-zsongó hangszint. A mélyebb felhangok erősítése a nyelv erősen hátraszorított helyzete miatt kényelmetlen: részben ezért, részbeniért az alsóbb /2-6./ felhangok skálaszerű dallamképzésre nem alkalmasak, leginkább a 6. és 7. felhangtól felfelé lévő hangokat használják: alaphang A további felhangok ritkábbak, közülük leginkább a b a b