Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Igaz Mária: A szarvaskői ólaskertek

tarlólegeltetési idő mindinkább rövidül,mert mihelyt egy kicsi eső van, rögtön felszántják. "Belső legelőnek nevezték régen az ugart". Így fsrtálytelekhez 2 db. belső legelő tartozott. Legeltetik szárazságban a rétet is. Szentgyörgykor Tiszik először legelőre a marhákat,korábban ritkán, csak ha elfogy s takarmány.Kijárnak azután egészen, mig a hő el nem lepi a legelőt, kb. Mindenszentek és András napig /noT. 10/. A borjn egy éves korában,ősszel megy ki a legelőre. Az állatok egész évi kinttartásáról nem tudnak, csak kinti éjszakázásról. Tóth Márton 72 é. szerint gyerekkorában még kint háltak az ökrök és a lovak a szabadban nyáron. A gazdájuknak persze velük kellett lenni.A lóra "kucsos békót" raktak. Ma már az éjszakai legeltetés nincs szokásban, a takarmánytermelés növekedése folytán. A marhák legeltetése kétféleképpen történik: a tehenek csordára járnak, az ökröket pedig ki-ki maga legelteti. Csorda kettő van, mert egy legelőn nem férnek el. Az egyik csordás négy gazda tehenét őrzi csak: a kerülőét,erdészét és két mikófalvi gazdáét. Érdekes, hogy a kerülő és erdész,akik azelőtt érseki alkalmazottak Toltak, megmaradtak mintegy elszigetelt arisztokráciának. Nekik külön legelőjük volt az Bger pataknál azelőtt is. Most ezt a részt elosztották,de körülöttük még van egy kis legelőhely. - A másik, "a falusi" csordás a nagy legelőre jár, szárazság idején a rétekre. Sz őrzi a kecskéket is. Itatni a legelőn lévő csordakuthoz mennek. A teheneket reggel kihajtják és este vissza.Az ólaskertekben lévők ottmaradnak,a falusiakat a szekéruton hajtja be a csordás. Csordást újévtől újévig fogad a legeltetési társulat. A kisebbik csorda őrzője természetben kap fizetést,bakancsot, ruhát, kosztot.Pásztort általában nehéz találni a környéken, mert szegyeinek annak menni és a jövedelmet is keveslik.Kondás azért nincs is, mert csak cigány akadna és igy a disznókat kénytelenek egész nyáron otthon etetni.