Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)
Igaz Mária: A szarvaskői ólaskertek
völgyekben és a begyek lábainál, közös használatra /ahogy az hegyi helységekben szokásos/nincs semmi,mivel ezeket nem képesek közösen használni a marha kártevése nélkül." Ezért 2-3 marhát őriznek együtt. 1770: "a legelő áz erdőben van elrejtve". A Responsaban mondják "Erdőinkben marhánknak jő legelő mező vagyon." A szarvaskői legelők tehát sok darabban voltak és vannak ma is. Egy darabban van 70 holdnyi a tanya mellett, a többi pedig széjjel a földek között zig-zug helyeken.4-5 holdas "güdrökben" a Dobogón, Deme-lápán, Verőn, Forgón stb. Az úrbéri rendezés után 12 hold legelő használatát kapták egy jobbágytelek után. "Egy darab" legelőre egy állatot lehetett kihajtani, ha többet tartottak, fizetni kellett a közbirtokosságnak. Ha viszont kevesebbet legeltetett valaki, akkor odaadta a részét olyannak,akinek nem volt elég legelője. Most a legeltetési társulat helyett legeltetési bizottság van és ennek kell fizetni 80 Forintot minden állat után, mivel legelő már nincs magán kézben. Régi időkben az erdőket szabadon lehetett legeltetni. Erre jól emlékeznek a falusiak és sokat emlegetik, hogy disznó,juh,marha szabadon járta régen as erdőket. "Kondás gödörnek" hiírnak még most is egy "rönkös erdőrészt",ahol a disznók legeltek az erdőben,"Rigedes puszta helyek" vannak, ahol a marha megél. Faleveleket, aljnövényzetet evett, esek jók, de nem olyan H folyósok 11 , azaz nem olyan táplálók,mint a valódi jó takarmány.Persze a mostani erdei legeltetési tilalom ellenére sem kerülik ki nagyon az erdőt, különösen ilyen száraz, takarmány nélküli időben, mint az 1950-es év. A csordás bedugja az állatok kolompját füvei,hogy ne lehessen meghallani, merre járnak. Nyáron át a tarlón legeltek az összes állatok, mióta az ugar legeltetése megszűnt.Mindenki a maga tarlóján legeltet, de ha az kevés, szabadon legeltethet bárhol. Ujabban a
