Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 9. évfolyam, 1. szám (Budapest, 1964)

Igaz Mária: A szarvaskői ólaskertek

nagyon könnyen kiszáradnak. Vízmosások bőyen vannak a hegyek között, le is mosódik könnyen a part, a termőtalaj, sőt az utak is a meredek hegyoldalakon. A hegyek közé zárt falunak elég csapadékos az éghajlata, az évi átlag 550 mm körül van. A hőmérséklet alacsony, az esti lehűlés nagyfokú, nyáron 10 C° körül lehet. A nyári zivatarok gyakoriak, jégeső szintén. Szelek nem gyakoriak.Az esőt nyugati irányból kapja a Tanya felől, s "ha alul derül, a bocskor merül". A vihar elé még ma is harangoznak. A Szarvaskőt körülvevő erdők vegyes állományúak. A bükk aránylag kevesebb benne. A "makkot termő erdőkről" 1557-ben megemlékezik az urbariális összeírás és a későbbiek is mind kiemelik a makkot és fát szolgáltató hatalmas erdőket a falu körül. Valószínűleg régebben elsősorban a tölgy lehetett az uralkodó fafajta, amely az erdőirtás folytán kissé háttérbe szorult. Történeti adatok Szarvaskő várának építési idejét pontosan nem ismerjük, még kevésbbé az alatta levő helység keletkezési idejét. Állítólag I. Endre alatt franciákat telepítettek erre a vidékre. IV« Bélának 1261-ben kelt adománylevele, amelyben fel vannak sorolva az egri püspökség birtokai, még nem említik. 1295-ben azonban már megjelenik az egri püspökség határjáró levelében. Tehát minden valószínűség szerint a lefolyt 30 év alatt épülhetett. 1333-ban a pápai tizedjegyzékben, mint Püspök-Váralja szerepel, majd később is Zárvaake*alya néven említik, tehát a falu már megvan a vár alatt. 1493-ban az egri püspök számadáskönyvében a birtokok között szerepel, mint vámhely. 1508-ból ismerjük a vár fölszerelését. A IV. századból szerzőink egy állítólagos népregót is említenek, amely szerint a pupo3 Kendeffy birta a várat a