Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

és csillével szállították est be a táréba, szóval az aknába. Volt egy másodcsillés, egy csibész, aki viccet csináni akart, ez fölvette a deszkákat, úgyhogy ó befeküdt a csillébe és a deszkákat megin magára rakta.És az a csillés, akinek szólt az a deszka, hogy elvigye, az kezdte tolni ezt a csillét a munkahelyre; de ezek a deszkák mindig emelődtek.Aki viccet akart csináni,szóval az mindig ugy csináta, hogy a deszkák emelődtek mindig. 1 csillés nézi, nézi, egyszer észrevesz egy kis villanást, ennek az arcát, aki benn volt a csillében. Hamar otthagyta, futott, izzadott, fét, mikor odaért a munkásokhoz, szóval a vájárokhoz, összerogyott, annyira izzadott. - Hát mi van, mi van? - kérdezték. - Jaj, én egy bergmánlit láttam - azt mondja. - Bgy bergmánli van itt a csillében - azt mondja. - Hát gyere matasd meg. - Én nem vissza, csak menjenek, majd megtalálják a csillét és nézzék meg. Hát visszamentek nézni, hát persze az már kiugrott a csilléből és elment. És így nem vót senki a csillében. Antal János 71 é. Erzsébettalep 1962.VI.il. " 15./ Pafuru Feri bácsi Vót egy Dorozsmai nevezetű aknász. Annak a csúfneve vót;Pafuru Feri. Hát ugye, mint újonc én ementem.Azt mondja nekem, hogy - kérdezd meg attu a fényes lámpástu: - Pafuru Feri bácsi hány óra van? - Én meg ementem, nyugodtan, nem ismertem az illetőt. Mondom neki: - Pafuru Feri bácsi hány óra van? Hát én akkorát kaptam, azt hittem mingyá összerogyok. Pót Henrik 48 é. Srzsóbettelep 1962.VI.il.