Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

16. / Szuszparadi bácsi ág az ni

one Ugye valamikor ugy vót, hogy az ember nem ismerte minnyá népet; a népeknek, a vájároknak meg vót a melléknevük, egyiket igy csúfolták, a másikat ugy csúfolták és mi is át lettünk hejezve Szabolcsra Vasasra huszonötbe és igy nem tuttuk, hogy az embereknek pontosan mi a rendes nevük. Egyszer is ekütte az egyik vájár az egyik csillést át a másik munkahelyre, hogy - kérdezze meg, hogy hány óra van? Aszt mongya: - Hát nem tudom, hogy mi a neve neki. Azt mongya: - Csak menj oda fiam - azt mongya - Szuszparadi bácsi a neve neki és legyen szive

s mongya meg hány óra? Erre ugye fogta magát az a csillés, átmegy és megkérdezi: - Szuszparadi bácsi hány óra? Az öreg vájár ránéz, láttya, hogy egy újonc. - Mi vagyok én teneked, Szuszparadi bácsi?! Rámordult, az megijett és eszalatt vissza a munkahelyére és monta, hogy hogy járt, majdnem, hogy megverte ez az ember és akkor a végén kiderült, hogy nem Szuszparadi a neve neki, hanem Szűcs József vót az irásos neve, csak igy csúfolták. Plauszer János 55 é. Vasas I. 1962.VI.13. 17. / Április elsejei tréfa Megtörtént az, hogy április elsejére - mint

r ahogy mostan is szokás ugye - hogy az embert eküdik} hát akkó is ugy vót, hogy a csillést ekütte az ember be a főaknászhoz, hogy hozza el a rájbungkulcsot, vagy a platnikulcsot ugye és igy mikor bement az irodába és kérte, hát akkó kinevették az illetőt. Plauszer János 55 é. Vasas I. 1962.VI.13.