Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

Az ételek elkészítése és elfogyasztása Ha az időjárás engedte, az udvaron főztek lakodalomra, mivel bent szüík volt a hely. Téglából raktak alapot a vasbői való "tisláb" (Ustláb)-nak, arra raktak tüzet. Az üstlábon leveses üst állt, akörrül pedig töltöttkáposztás cserépfazekak. A kenyér, hus, tésztafélék sütése kemencében történt. Az első világháborúig cseréptálbői ettek fakanállal. Szokás volt a kanalat magukkal vinni. "Minden négynek letettek egy tálat, abból ették a levest", tehát nem volt mindenkinek külön tányérja.A leveses tálból megették a főtt hust is.Kanálon kívül még a férfiak saját késüket használták, a húsféle valamennyire feldarabolva került az asztalra, de azon tul csak "magik között elszaggatták a hust" is.A világháború után történt csak változás étkezésük módjában:kezdtek 1 kettenketten egymás mellett ülők egy tányérbői enni s ezt váltotta fel a mindenkinek külön adott tányér.Terjedt a fakanál helyett a drágább, "vaskalán", s lassan a porcelántányér is.Ekkor már az asztalok közepére nagy tálakat tettek s azokból "mindenki merit magának, amennyit akar". A menyasszony és vőlegény ezután is egy tányérból ettek,legalább azon az étkezésen, amikor a számukra készített nagy galuskát fogyasztották el. A pálinkát üvegekben tették az asztalra, adtak hozzá poharat,de persze nem annyit, ahány vendég volt. Itták üvegből is.A sört "hozták vödrökbe", szintén pohárból itták.