Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

doljnk) "kőtelén tésztából" készült rozskenyér volt, kerek, vagy sar­kain lekerekített téglalap alakú. Azért kellett kelesztetlennek len­nie, hogy szilárdsága elég nagy legyen a bele szardalt vesszők megtar­tásához, "gyakor", "jól megsüt.ték, nehogy széttörjön", "olyan volt, mint a fa". Ebbe az alapba köröskörül belészúrkodtak elágazó pl. csupa három ágra ágazó, vagy tüskés ágakat, elsősorban "kökén"-t, mert "azon súrff a tüske", miután alsó végüket hegyesre faragták, hogy beszúrható legyen. Egyet a közepére szúrtak. Az ágak hossza 50-70 cm között válta­kozott, számuk 4-9-12-20 vagy 25 lehetett, az alap nagyságától is füg­gően. A vesszőket régebben fehérre tisztították, újabban azonban első­sorban Istensegitsen (a legfejlettebb községben) színes, leginkább pi­ros, fényes papirral betekerték, vagy aranyszínűre festették. A betffz­ködés után következett a kalács feldíszítése - "főrakták" - zsírban sült "pánkó"-val, ezek egy részét lyukasra sütötték, és apró édes süte­ményekkel, mézespogácsákkal, ezeket az ágacskák hegyeire, tüskéire tÚ*z­ködték. A pánkokat is bevonhatták piros papírral, "ne legyenek csórék". Pelkötőztek még aranyozott diót, fügét is. Aszalt szilvát, pattogatott kukoricát - utóbbit "kókis"-nak nevezték - fűztek cérnára,ezzel a fel­rakott kalácsot körülkerítették "kívülről békerekítik két rendbe". A szilva is lehetett aranyozott. Az ágak hegyére, piros almákat tűztek. Esetleg gyertya is került az ágak hegyére, de olyan helyre csak, ahol papírféle nem foghatott tüzet, ezért meggyújtásával is óvatosak voltak. Tetejére tehettek színes papirkoszorúkat, körbe is karácsonyfához il­lő színes papírláncokat. A kalácsot esetleg még felrakás előtt, mikor csak alapja volt meg, felszegezték "egy deszkacskára", vagy kész álla­potban helyezték egy kis külön erre a célra készült állványfélére, így vehette aztán hordozója a fejére. - A násznagykalácsot szakértő asszo­nyok rakták fel,néhányan értettek hozzá minden községben.Bgy-egy kalács díszítésén többen is dolgoztak. Pormáját nem volt könnyű eltalálni: az ágaknak szétfele kellett állniok, dőlniök, így kapta meg általuk szép­nek tartott formáját, viszont a teret befele is ki kellett tölteni. A felrakott násztár s-, násznagykalács hatalmas volt még akkor is, ha te­kintetbe vesszük';hogy visszaemlékezve hajlamosak nagyítani az adatköz­lők. Mint mondják 10-30,sőt 50 kiló is volt, másfél méter magas (utób­bi szintén túlzásnak látszik) és "csak a felrakására (tehát díszítésé­re, az alapot nem számítva) 20 kila lisztet sütöttek fel és egy bödön zsírt". Különösen az idősek elbeszélésében,akiknek több emlékük is van róla, mint rendkívül szép dolog szerepelt, ezt árulják el P.G.-né lel­kendező szavai is: "nagyon szép volt, nagyon-nagyon szép volt". "Olyan

Next

/
Thumbnails
Contents