Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

aai as egész tormát megpirosította. Beetes, cukros vízzel, köménymaggal készítették el. Másik savanyúságuk az "ecetes pityóka", "pityóka saláta* vagyis krumplisaláta volt. Hagymával készítették el,ecettel és zsírral, 8 "jó magyarborsosán". Még itt említjük meg a sült mellé tálalt "aszaltszilva főve"-t, ami cukros vízben főtt aszalt szilva volt, citrommal Ízesítve. Kásaféle ételek közül "tejbegriz," vagy "rizskása tejbe főve" szerepelt. "Tiszta kenyér", "rozskenyer" vagy "árpakenyér" volt a húsételekhez. "Táros kalács, mákos, almás kalács", kelt tésztából, a felsoroltakkal megtöltve készült: a tésztát kinyújtották,ráhintették a tölteléket s összetekerve megsütötték. "Nálunk /ez/... volt a legelső", legkedveltebb ünnepi tésztaféléjük volt, a szokáskör alkalmával ebből készítettek, fogyasztottak legtöbbet. Nevezték "rétes"-nek is. - "Kalácsot többfélét készítettek,szögletes formában, ágakból összefonva. A "kontyolókalács" ennek egy változata volt, melyet 8-12 ágból fontak, tetején három ágból font koszorúval. - "Pompuska", "pánkó": zsírban sült kelt tészta, "olyan mint egy alma, felnő magába. "Perec": három ágból font, karika alakú, nagysága általában akkora, hogy egy literes palackra ráakasztva megállt, de lehetett ennél nagyobb is, egészen a félméteres átmérőjéig. A sütemények legfiatalabb alkotórészei a bukovinai lakodalmi étrendeknek. Nem is tudták az öregebbek, még a mai 60—70 évesek sem, elkészíteni, csak a fiatalság és a hivatásos szakácsasszonyok. Egyik ssakácsasszony emiitette, hogy kocsmárosné lakott a közelükben, attól tanulta a süteménykészítést. A jómódú fiatalabbak elég sokféle süteményt tudtak készíteni, - volt miből - a szegényebbek azért nem vették át,mert a hozzávalókat venni kellett. "Süttek kekcet, baracklekvárost, kerémest, süttek tortát... divóst. Piskótát méhmézzel". A piskóta neve "friskóta" is volt. Ismerték a "szalagai

it", amit "piskótakovász"-nak, vagy "büdöskovász"-nak is neveztek.Az ujabb süteményféléket lakodalomra azonban kevéssé készítették, inkább búcsúra vagy húsvétra.A lakodalom étrendje alig mutat változást az egész vizsgált időszakban,a sütemény is nehezen tudott magának teret hódítani benne. Még leginkább a lakodalom utáni meghívásba, ajándékul vittek süteményt,nemcsak a sütemények készítői: kedvelői, fogyasztói is a fiatalok közül kerültek ki, az öregebbek nem szerették. "Násznagykalács"- vagy "ná8ztárskalács"-nk alapja egy-kettő-tiz kg súlyú (bár mondtak adatközlők 20 kilót is,ezt kissé túlzásnak goa-