Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

s hideg télen "mintyán bunda",amit as apák legalább lakodalmukra igyekeztek megszerezni fiaiknak. A világháború után kordbársony bricsesz nadrág és kabát kezdte kiszorítani a harisnyát és a lájbit.A többi hasonló öltözetű férfitél, legénytől egyrészt az különböztette meg, hogy lehetőség szerint minden uj volt rajta, másrészt kalapjában a többi legényekénél nagyobb bokréta ékeskedett. A bokréta a 30-as években a kalapról a mellre került. Ha lakodalma 46 órás volt, a mellén piros "teveszőr" (kázsmir) "mátkaruva" volt, amely háromszögre hajtva egyik vállán, másik oldalon derekán volt vezetve s hátul megkötve. íz mátkásodástől lakodalom végéig ékesítette.Inge és gatyája lakodalom napján a menyasszonytól kapott "vőlegén ing" és "vőlegény gatya" volt, melyet estére, éjjelre másikkal cserélt fel, hogy kímélje. A vőlegényiag vállába vagy hónaaljába a nyoszolyólányok gyakran fokhagymát varrtak. Polgári házasságkötésen ugyanazt a ruhát viselte, mint esküvőjén, csak az ing és a gatya nem lehetett a jegybe kapott,

s ekkor nem ékesítette mátkaruha és bokréta. Az egyszerűbb lakodalom mátkaruhával kevesbítette a vőlegény öltözetét. Ha lánylopás miatt esküdtek lakodalom nélkül, kalapját nem díszíthette bokréta. összefoglalóan értékelve a menyasszony és vőlegény magatartását, szerepét a házasságkötésükkel kapcsolatos cselekményeknél,a paszszivitás jellemző volta, az hogy cselekedeteiket irányítják, mások beszélnek helyettük stb. nagyon világosan tükrözi azt,hogy magában a házasságban létrejöttében sem volt szerepük elsődleges. "Lakodalmi gazda", "lakodalmas"-, "vendéggazda", "gazda" A szertartások levezetője, a lakodalom minden szempontból való megrendezésének, ennek hagyományos módjának ismerője és fenntartója volt. Ugyanúgy ismerte a szertartásokat, mint ahogy gazdag tapasztalatai voltak a lakodalom technikai megrendezését illetően. A lakodalmi gazdák egyik a másiktól vette át tudományát,sok esetben a fiú apjától, vagy vő apósától. Emlékeznek ma is a régi,többnyire már halott gazdákra, akiktől a mai gazdanemzedék tanult.A hadikfalviak Beke Jánosra emlékeznek, Domokos Ferenc, akitől még sikerült gyűjtenünk, 1958- vagy 19S9-ben halt meg, s ekkor már jól tul volt a 80-on. Ugyanígy emlegetik az istensegitsiek Szentes Jánost, az andrásfalviak Juhász Pétert és Csíszer Imrét.Bzektől tanultak a mai idősebb, ill.középkoru gazdák. Juhász Péternek pl. apja volt gazda, ő tőle tanult.Domokos Ferenc apósától, Cikó Boldizsártól. Éppen Domokos Ferencről tudjuk, hogy ő nem