Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)
A három szent király járt tiszteletére. Napkeletrül jönnek, ajándékot hoznak: Tömijént és mirhát, azzal ők aranyat, Bemutatják ők azt egek királyának Az emberi nemzet ö megváltójának, Ki lészen mennyégben mentsége ez világnak. Második huszár : Ezen úri ház is már részesittetik Krisztus érdeméből nagy rész adattatik, Próféták mondása ebben teljesedik, József és Mária itten megjelenik. Szent József (kint az ajtó mellett:) Kedves házi gazda, bocsáss be házadba, Mert hideg sanyargat a város ucczába', A szűz páriával vagyunk mi nagy kinban, Született Jézussal barmok jászolában. Király (az első huszárhoz:) Hallod-e jó szolgám, tekints az ajtóra, Ki kiabál ottan oly fagyos módjára?! Első huszár (az ajtót kinyitja s kiszól:) Fel séges királyom azt tudni akarja: Honnan jöttetek ti ebbe a városba?! Fölgerjedt ellened látod nagy haragja. (Az ajtót betéve visszamegy a király mellé.) Szent József : Czibilius császár parancsolatjára Föltűnt Názáretből ez beiratásra. Szegény idegeneknek, hogy ha szállást adna, Megfizetne Jézus, ki fázik jászolba'. Mi gondom van nekem az idegenekre t Avagy, hogy ültessem őket asztalfőre?! Még sem adok szá lTást ti nektek az éjre. Szent József : Uram s én Istenem, ez mi dolog legyen; Megátalkodott sziv ennyire terjedjen!? Az ő Megváltó iát hogy meg ne ismerje Áldását mennyegből miképpen remélje?! (328) Király :
