Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

Király (az Első huszárhoz:) 3ocsásd be ez embert, hadd lássam, ki legyen? Tán valami hirt hoz, hadd mondja meg itten. Első huszár (kinyitja az ajtót:) Jer' ba barátom, fűtőzz egy keveset! Szent József, Mária (énekelve s lassú léptekkel jönnek a pásztorokkal, kik a kemence mellé fekszenek a földre:) Oh ember gondolkozzál meg, Nézzed sorsát Istenednek: Mint nem talált helyt magának. Egi madarak, erdei vadak Lakos helyeken nyugszanak szépen, Nem félvén semmitől sem} Le az Űr Istennek fia, S nagj

r roppant városba' Mindenektől kirekesztetek; Méjis végtére kenyszeritették Egy rongyos pajtába szállni Barmok közé. Szent József (a Királyhoz:) Uram, a város ucczáin házról-házra jártunk. Szállást nem találván, hideggel kell meghalnunk, Ha nem könyörülsz rajtunk! Király

: Mit akarsz én velem, Te nam vagy én felem. Sok szót ne folytass, végezz szaporán, S indulj, lódulj, ne prozsmitálj, Mert itt bizon meg nem hálsz! Mert éretted vendegeimet meg nem szorithatom, Mert pénzes táskádat oldaladon nem látom. Mária: Jaj mint elbágyadtam szerelmes jegyesem, Fel sem gondolhatom, mit kelljen mivelnem! Már a lábamon is csak alig léphetek, E hideg éjszaka mert jutott végemhez. Nem gondoltam volna Betlehem népétől: Oly idegen legyen, az ő Istenéhez! Szent József

: Szerelmes jegyesem,,ne sirj, ne bánkódjál. Itt sem hagy el az Ur. hogy ártson a halál! Semmi dér es hideg itt helyet nem talál,