Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)
ja ajándékozta meg. Kivételesen fordult elő, hogy asszonyok összebeszéltek, szegény vagy árva lányhoz elmentek esküvője után azzal, hogy "kisegítik", vagyis ugyanúgy megajándékozzák,mintha hivatalosak lennének lakodalmára.^ Az uj házaspár a házasság megkötése után törvényszerűen a férfi szüleinél lakott, csak kivételesen a lányénál, ideiglenes nagycsalád rendszerben. Ez alatt közös gazdálkodást folytattak "ott nem volt különözés semmi a teremtett világon", a gazdálkodás az apa irányításával folyt.A férfi jussa tehát, - ami földből, házból és állatból állt csak elvben volt meg, a különválásig, addig csak a személyes használatára szolgáló holmit kapta meg: a ruhaneműt. (Két rend ruha, egy viselni e gy ünneplő, tizenkét rend fehérnemű, csizma, bakancs, "bunda".) Az együttélés, ha több testvér volt, - és általában sokgyermekesek voltak a családok - néhány évig tartott, pontosan addig, amig az apa házat tudott építeni fiának, "különváltak, külön házat szeroztek". Ekkor ez a fiu külön költözött s ilyenkorra rendszerint már fiatalabb fiu házasodott, aki bátyjának helyére költözött. Ritkaság számba ment,hogy egyszerre több házas testvér is éljen a szülői háznál, ha "egyik testvér a másikval meg tudtak egyezni, a menyecskék is meg tudtak,ugy hozta a sors". Ez alatt az idő alatt amíg együtt gazdálkodtak, a nagycsaládi élet teljes szigorúságában, korlátozottságában éltek. Ennek súlyát különösen a menyecske érezte, aki anyósa hatalma alatt állt, s szokásuk szerint gyakran kegyetlenül bánt vele.A mai fiatalabb generáció az öregek e magatartását nagyon élesen jellemzi, már kívülről nézve ezt az életformát} "bennik van az a régi szokás" az öregekbtn, "a bőrüket az após, az anyós lehúzza", a fiatalok "olyanok voltak, mint a rabszolgák." A menynek anyósa életében igen hátrányos helyzete volt, amíg a hozományul kapott földben nem termett, kezére ütöttek, ha a kenyérből vágni mert.Hét évig nem kapott semmi ruhanemíft férje családjában, ha szüksége volt valamire, csak anyjától várhatta. Különösen ha szegényebbként került jobbmódú családba, "lenézték" s épp a házasságra kényszerítésnél is ez szerepelhetett a szülői akaratba való belenyugvásra késztetőként, hogy meggondolták: ha pillanatnyilag sikerül az ellenszegülés, illetve saját akaratuk kivitele, a következő együttélés során látják majd kárát.Ezért volt viszont könnyebb olyan esetben az ellenszegülés, ahol pl. arra számítottak,hogy mivel nincs föld megélhetésükre, nem kell együtt gazdálkodniuk. Mivel a földet, bármilyen kevés volt, el kellett osztani a gyermekek között, nem volt ritka az olyan eset,hogy egynek-egynek éppen csak egy házhelyre va]ó jutott.Mis
