Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

szabadabb foglalkozás,mint a fuvarozás is feloldását jelentette a szigorú szülői hatalomnak. A kevés hozománnyal a családba került menyecske ilyen megjegyzéseket hallhatott: "mit hoztál apádtól,te parancsolsz nekünk?!" Különösen akkor volt baj, - és ez nem is volt ritkaság - ha a lány apja nem adta meg az ígért hozományt, illetve a férj családja nem volt megelégedve annak minőségével. Ilyenkor "kikapott a menyecske", "zavarták haza a menyecskét, hogy adja meg apád, amit igért." A "vej" helyzete valamivel jobb volt a menyecskéénél, vele ha szegényebb volt is, de jól gazdálkodott, ügyes volt és "engedelmes" jobban bántak, már azért is, hogy a leányukat ott ne találja hagyni. A legfiatalabb fiu maradt általában a fiuk sorra házasodása után benn a szülői házban. Mégis különböző körülmények módosíthatták ezt a szabályt, pl. ha fiaival kevésbé tudott az apa megegyezni mint vejével, akkor utóbbit tartotta magánál. A szülőkkel való együttlakásról, gazdálkodásról egyértelmű' véleményüket fejezi ki a következő kijelentés: "akkor is ugy volt, mint most: az volt a legboldogabb család, aki külön mehetett az öregektől". A házasságban való egyetértés a kényszerítés gyakorisága miatt különböző mértékű volt. Határozottan kitűnik több, nem egyetértésben élő házastárs esetében, hogy házasságukat kényszerítésre kötötték. Bár az esetek többségében a közös élet, gyerekek, munka megbékéltette,vagy belenyugvásra késztette a házasokat, gyakori volt az olyan házasság, amit így jellemeztek: ugy éltek együtt, "mint a kutyák a kert közt", "nem volt öröm az életjik". Tudunk olyan esetet, amikor asszony még 50 éves korában is folyamatosan vádolja szüleit és a vénasszonyokat, amiért jómódja miatt rábeszélték a férjével való házasságra, akivel eltérő természetük miatt nem tudják megérteni egymást, s még gyűjtésünk idején is emlegette azt az embert.akihez szegénysége miatt nem engedték hozzámenni.Másik esetben az akarata ellenére férjhez adott leány a valóban jobb mód miatt megbékélt szülői választásával:egy leányt kétszer özvegyemberhez erőltettek,de mivel az ura mindent ráhagy ott, Öltözködni engedte, megéltek békében. A házasságon belüli békétlenség nem feszítette szét azonban a házasság kereteit. Válás ritkán fordult elő, "ha ütte az a férfi, ha sok gyereket adott az Isten", akkor is együttmaradtak olyanok is, akik sohasem szerették egymást, maguknak azzal indokolják ezt, hogy a gyer-