Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 7. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1963)

- Fozs bácsi, ne» res» föl engemet? Azt mondja? - Mi az, magát? - Hát - mondom - nekem ki kö'll menni a lakásból. - Hát - azt mondja - gyüjjön ide le lakni. Hát lemegyek.(ja, és mikor ott a főfelügyelőnél TÓtam.azt mondja: Azt nem hittem TÓna magáru, mint bányafelTigyázóru, hogy kommunista. Hát mondón: - Nem vagyok kommunista. - Ne beszéljen - azt mondja - maga a kisréten Tót, maga egy kommuiista - azt mondja - azért ki köll menni' a lakásból.) Aztán ott laktunk a Pozs bácsinál. Bukovszki János 86 é. Pécsbányatelep 1962.VI.7. (Bukovszki János 52 érig dolgozott bányában.) 71./ Két éhségsztrájk Ezerkilencszázharmincnégy október (nem tudom pontosan a dátumot) közepe táján vagy kétszázhetven-hetvenötén lennmarattunk a bányába, szástizenhárom órás éhségsztrájkot keztühk. Nyolc százalékos bércsökkenésről lévén szó, eszt kértük vissza és az őszi segéjt, amit a vállalatnak kötelessége lett volna megadni. Annak idején Esztergályos és Payer Károly vótak a szocdemnek a vezetői. Izek több izbe lejöttek hozzánk és megakartak győzni, hogy ennek a sztrájknak nincs értelme, többek között Payer Károly azt mondta, hogy - ne fesziccsük tul a hurt. De a bányászok velem együtt, jó magam is részt vettem, kitartottunk a végső pontig. Csütörtöki napon szálltunk le és kedd hajnalba hosztak ki bennünket minden eredmény nélkül a napszintre. Akkor egy bizonyos létszámot (pontosan nem tudnám megmondani) - visszaminősítettek: vájárt segédvájárrá, segédvájárt csilléssé, az volt a büntetése az első éhségsztrájk lezajlásának. A második (éhségsztrájk) pedig ezerkilencszázharminchét februárjába, szintén délutános műszakba, egy keddi napon szátunk le és az